Az aranyfonál
Valahol ott az aranyfonál,láthatatlan még, beleakad egy-egy gyökérbe a föld alatt,és akkor a szív megszakad, majd elillan egy pillanat, aztán újra meglátod, ahogy a fűben a zöld között, megcsillan rajta a nap fénye
-
-
Szent Háromság
Élénk színfoltként a pipacs különleges melegséget áraszt, ahogy átvilágítja az ébredő napsugár.
Van oka a korai ébredésnek, rendeződnek a gondolatok, a terhelőek elillannak a hajnali fuvallatba -
Tengernyi könny
Egyszer egy csodaszép vezetett meditációban elérkeztünk egy tóhoz, az érzelmek tavához. Meg kellett nézni, mennyi víz van benne, lehet, hogy kiszáradt, lehet, hogy alig csordogál, lehet, hogy tele van színültig.
-
Időutazás pirosban
„Jókat vitatkozunk a barátnőimmel, de nem veszekszünk, csak diskurálunk, aztán megállapítjuk, te is hülye, én is hülye, maradunk jó barátok.” Néhány megálló és nem csak a villamoson utaztam, hanem az időben is. Összesűrűsödött az idő és lejátszódott előttem sok évtized.
-
Egy nap, az igazi nőnap
Az előttem futó képsorok megmutatják, mi a fontos a világon, milyen a szabadság, mennyire rajtunk múlik minden. A viszontagságok elfogadása, befogadása, feldolgozása. Megmutatja, mire képes az ember. Mindenre. Hiszem, hogy ha van miért, akkor mindenre.
-
Ellenáram és reziliencia
Egyszer egy híres kortárs író egy pódium beszélgetésben elmesélte, milyen érzés, amikor az ember otthon ül és nem tud villanyt kapcsolni. Nos, nem csak villanyt, hanem minden mást sem, ami villannyal működik. Nem azért, mert nem lenne rá képes, hanem azért, mert kikapcsolták.
-
Hegymenetben
Hallgass csendben, nézzél fentről,
messze szemlélj a hegytetőről,
lelked mélyét így fürkésszed
titkod ki ne cseverésszed
hisz te tudod, csak te látod,
ez itt a te kis világod,
őrizd, védjed, dédelgessed
ne a külső világot lessed -
Láng
Egy pár sor, ami erőt adhat. Fényt és melegséget. Néhány szó, ami támaszt, hálót nyújt. Ha másoknak is adunk a belső tűzből, nekünk nem lesz kevesebb. A parázs mindig ott marad és új lángra lobban.
-
Bennem a nő
Csodás nőnek lenni,
virágba borulni,
tavasszal a réten
vadvirágot szedni
az egész világot bátran átölelni,
minden baját-búját ölünkbe venni -
Hála és köszönet
Ma erősen fújt a szél, néha előbukkant a nap, minden zörgött, csapkodott, borzolódtak, majd megnyugodtak az idegek.
Olyan volt, mintha kifújná és átrendezné a gondolatokat ez a szél.
Arra jöttem rá, hogy az utóbbi pár hónapban annyi mindent kaptam, hogy telítődni látszik az úgynevezett szeretettankom.
