Hogy is van ezzel a segítség kéréssel? Épp a minap beszélgettem erről egy barátnőmmel. Sokan vagyunk úgy, hogy nem tudunk vagy nem szeretünk segítséget kérni. Kinek, kinek milyen okból: mert megszokta, hogy többnyire egyedül boldogul, és mert inkább ő szeret segíteni. Ezért hálát is adok a Jó Istennek, hogy minden, amiben segítségre szorulnék, nem végleges…
A víz felszínén szitakötő szárnya rebben,
mozdulatlanul lebegni és nézni az eget merengve,
a nyár pillanata ez, átölel a víz, felül a kékfehér ég,
jó lesz hosszan maradni ebben: a végtelenben.
Hát üzenem nektek, kedves ötvenesek, hogy itt az idő: szüreteljetek.
Ám ültessetek, ültessetek új magokat,
hisz még egy diófa is megnő pár év alatt.
Ne hallgassatok arra, ki nem akar vagy nem mer,
merthogy már késő, nézze meg az ember!
A baba alig pár hetesen máris világutazó. Mindez Pierre Robin miatt, aki ezesetben nem egy sármos francia fiú (mondjuk lehet, hogy az volt, mielőtt elneveztek róla egy jól kezelhető szindrómát)
Valahol ott az aranyfonál,láthatatlan még, beleakad egy-egy gyökérbe a föld alatt,és akkor a szív megszakad, majd elillan egy pillanat, aztán újra meglátod, ahogy a fűben a zöld között, megcsillan rajta a nap fénye
Élénk színfoltként a pipacs különleges melegséget áraszt, ahogy átvilágítja az ébredő napsugár.
Van oka a korai ébredésnek, rendeződnek a gondolatok, a terhelőek elillannak a hajnali fuvallatba
Egyszer egy csodaszép vezetett meditációban elérkeztünk egy tóhoz, az érzelmek tavához. Meg kellett nézni, mennyi víz van benne, lehet, hogy kiszáradt, lehet, hogy alig csordogál, lehet, hogy tele van színültig.
„Jókat vitatkozunk a barátnőimmel, de nem veszekszünk, csak diskurálunk, aztán megállapítjuk, te is hülye, én is hülye, maradunk jó barátok.” Néhány megálló és nem csak a villamoson utaztam, hanem az időben is. Összesűrűsödött az idő és lejátszódott előttem sok évtized.
Az előttem futó képsorok megmutatják, mi a fontos a világon, milyen a szabadság, mennyire rajtunk múlik minden. A viszontagságok elfogadása, befogadása, feldolgozása. Megmutatja, mire képes az ember. Mindenre. Hiszem, hogy ha van miért, akkor mindenre.
Egyszer egy híres kortárs író egy pódium beszélgetésben elmesélte, milyen érzés, amikor az ember otthon ül és nem tud villanyt kapcsolni. Nos, nem csak villanyt, hanem minden mást sem, ami villannyal működik. Nem azért, mert nem lenne rá képes, hanem azért, mert kikapcsolták.
Hallgass csendben, nézzél fentről,
messze szemlélj a hegytetőről,
lelked mélyét így fürkésszed
titkod ki ne cseverésszed
hisz te tudod, csak te látod,
ez itt a te kis világod,
őrizd, védjed, dédelgessed
ne a külső világot lessed
Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy könnyebb legyen kapcsolatban maradni és elsőként értesülj fontos dolgokról és olvashass különleges történeteket.
Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy könnyebb legyen kapcsolatban maradni és elsőként értesülj fontos dolgokról és olvashass különleges történeteket.
