Vers

Rímek. Mindig, mindenhol. Rejtett versek. Lógnak a falakon. Ülnek a padokon. Száguldanak az utakon. Csüngenek, mint levelek a fákon. Rímekbe sorakoznak. Sorok rímelnek. Egyik a másikra. Ha figyelünk egymásra.

  • Az aranyfonál

    Valahol ott az aranyfonál,láthatatlan még, beleakad egy-egy gyökérbe a föld alatt,és akkor a szív megszakad, majd elillan egy pillanat, aztán újra meglátod, ahogy a fűben a zöld között, megcsillan rajta a nap fénye

  • Hegymenetben

    Hallgass csendben, nézzél fentről,
    messze szemlélj a hegytetőről,
    lelked mélyét így fürkésszed
    titkod ki ne cseverésszed
    hisz te tudod, csak te látod,
    ez itt a te kis világod,
    őrizd, védjed, dédelgessed
    ne a külső világot lessed

  • Láng

    Egy pár sor, ami erőt adhat. Fényt és melegséget. Néhány szó, ami támaszt, hálót nyújt. Ha másoknak is adunk a belső tűzből, nekünk nem lesz kevesebb. A parázs mindig ott marad és új lángra lobban.

  • Egy csepp

    Észreveszed-e,
    ha csak egy cseppen le?

    Egy az ezernyi cseppben?
    Csillognak a fák,
    sok apró üveggyöngy öleli őket át,
    száz és száz valóság, ezer és ezer világ,

  • Szelíd végtelen

    És aztán már késő, elillan a pillanat,
    igazát hiába várod vissza, hisz elszaladt.
    S ha engeded akkor, tán bánod,
    s mégis az elszalasztott lehetőséget vágyod.
    Hogy melyik az igaz,
    ha eldöntöd, az lehet vigasz?

  • A türelem

    Jó barát a türelem,
    ha uralkodik lelkeden.
    Megenged és elenged
    vagy mérget lassan csepegtet
    Engedd csak be, tűrd meg hát, 
    vagy vágj ki rögtön minden fát.