A szökés
Az előbb még ott molyolt a meggyfa alatt és szedte a meggyet. Ez jó szokása, hogy felugorva leszedi az alsó ágakról a meggyet. De most nem jön. Szaladgálok körbe. Sehol nincs.
-
-
A kőgyűjtő
Kóstolgatta, méregette, kivette, bevette, letette, majd újra bevette. Nem rágta, csak szopogatta, mintha Schweizer Kräuterzucker lenne. A legviccesebb az volt, amikor a Dunába dobott követ kereste, vagy a szegény kacsázó gyerekeket nem hagyta békén a Duna parton,
-
Belépünk az aranykapun
Amikor tizenhárom évvel ezelőtt beléptünk az „Aranykapun” és hazahoztunk egy kis arany gombócot, egyáltalán nem sejtettük, milyen minőségeket hoz majd ez a kiskutya az életünkbe. Van abban valami, hogy a léleknek vannak rejtett zugai, amelyeket csak bizonyos más kis lelkek tudnak megnyitni.
-
Hosszú utazás
Na jó, kezdhetjük a történetemet elölről, onnan, ahonnan emlékszem már rá. Hű, de nagyon kicsi voltam. Azt mesélték, hogy a hátsó ülésen egy dobozban utaztam nagyon messziről életem első házába. Hát ez most nehézkes lenne, tudok a hátsó ülésen ülni, mondjuk nem nagyon engedik.
-
Róka és az átlag
Meglepődve megtorpantam. Mi ez, ilyet még nem láttam? Nem kutya, nem hinném, ilyen csúnya kutya nincs is. De akkor mi lehet? Mindenesetre gyáva nyúl, mert amikor elindultam felé, hogy közelebbről megnézzem, akkor elszaladt.
-
Telik az idő
Úgy illik, hogy bemutatkozom: Bodza vagyok, Golden vagy arany retriver és egy nagy hegy lábánál élek közel a fővároshoz (pillanatnyilag, de erre azért ne vegyetek mérget, mert lehet, hogy mire legközelebb kinyitod a blogomat, már egész máshol lakom).
