Amikor tizenhárom évvel ezelőtt beléptünk az „Aranykapun” és hazahoztunk egy kis arany gombócot, egyáltalán nem sejtettük, milyen minőségeket hoz majd ez a kiskutya az életünkbe. Van abban valami, hogy a léleknek vannak rejtett zugai, amelyeket csak bizonyos más kis lelkek tudnak megnyitni.
Egyszerre kinyílt a világ és valahogy be is zárult.
Sok embert bezárt a négy fal közé, aminek sok előnye van:
Ám pont a napokban hangzott el egy tanítványom szájából az elmagányosodás szó.
Ez meg a veszélye.
Eddig hosszasan ültek csendben, én pedig drukkoltam, hogy kérlek beszélgessetek. Nem beszélgetnek, de a kakaó fogy, a pillantások félénkek, a tejszínhabot elgondolkodva kanalazgatják a pohárból.
Bármikor elővettem ezt a könyvet az évek során, mindig Írországba repített vissza. Az óceánjáróról egyenesen a harsogó zöld ír tájra a virágos ágyneművel. Attól a Gorcsev Ivántól, aki a Makaó nevű kártyajátékon elnyerte a fizikai Nobel díjat, egyenesen az ír tengerpartra.
Egy sima egyetemi napnak indult, végig bicikliztem Budapest egyik legszebb részén, a Várbazár előtt, ahol egy kolléganőm csatlakozott hozzám az egyetemig. Gyönyörű volt az ég, megállt lefényképezni a Vár felett pihenő felhőket. Engem is lefotózott, mondván, olyan jól illenek a ruhám színei a Mol Bubihoz meg a Vár látványához.
