Pierre – Mozaik 4
A baba alig pár hetesen máris világutazó. Mindez Pierre Robin miatt, aki ezesetben nem egy sármos francia fiú (mondjuk lehet, hogy az volt, mielőtt elneveztek róla egy jól kezelhető szindrómát)
A baba alig pár hetesen máris világutazó. Mindez Pierre Robin miatt, aki ezesetben nem egy sármos francia fiú (mondjuk lehet, hogy az volt, mielőtt elneveztek róla egy jól kezelhető szindrómát)
Bármi legyen is az a mozgásforma, amit választunk, soha ne legyen kifogás a “nincs időm mozogni”.
Igazán őszintén mondom, mert tudom: életmentő!
Ti adjátok az erőt, mi a melegséget,
Aztán ti adjátok a melegséget, mi az erőt,
Ti a biztonságot, mi a biztonságos teret,
Ti a humort, mi a derűt,
Ti a könnyedséget, mi a földelést,
Ti szárnyaltok, mi adjuk a gyökereinkkel a stabilitást,
Máskor ti álltok stabilan, mi madárként repkedünk,
Ha látod magad a tükörben, amikor táncolsz, talán megszeppensz, ügyetlennek, esetlennek érezheted magad, a következő pillanatban pedig szárnyalsz mégis. A tánc valójában minden mozdulatban ott van. Ahogy egymás elé helyezed a lábad, ahogy rámosolyogsz valakire, ahogy fésülöd a hajad, emeled a poharad.
Egy másik világba csöppen, aki itt vásárol, a csodálatos tejtermékek kánaánjában.
Csendben cseppen a joghurt, folyik a bocitej a gépből, a szájban pedig összefolyik a nyál és az ember alig várja, hogy a sűrű, fehér krémet megkóstolja.
És aztán már késő, elillan a pillanat,
igazát hiába várod vissza, hisz elszaladt.
S ha engeded akkor, tán bánod,
s mégis az elszalasztott lehetőséget vágyod.
Hogy melyik az igaz,
ha eldöntöd, az lehet vigasz?
Szerintem már sok mindent fejben meg tudok szerelni, de mindig minden zörejt meghallok. Ha átlagban egy ember mondjuk életében x-szer megy autószerelőhöz, akkor megkockáztatom, hogy ez nálam x-szer minimum kettő, de inkább három (volt)
Körülöttünk gyerekek szaladgálnak, mezítláb. Ősz van, a lekvárárus hölgy mosolyogva mondja, hogy télen is így vannak itt, futkosnak, játszanak.
Neveletlenek, szabadok, kócosak – cikáznak a fejemben a jelzők. Gyerekek, állapodok meg magammal.
Aki ismer tudja, hogy szeretek enni. Van, aki szerint sznob vagyok, szerintem igényes, de ugye minden szentnek maga felé nyúlik a keze. Főleg, ha finom étel van benne. Bárhogy is van, a jó minőségű, ízletes, egészséges étkeket részesítem előnyben. Szeretem azokat az embereket, akik szívvel esznek, élvezik az evést.Elvesztettük kicsit az ételek szeretetét. Úgy érzem,…
Az utóbbi években viszont felfedeztem a piacok rejtett világát. Elkezdtem őket más szemmel nézni, találkozási pontoknak, először csak Budapesten, de bárhol máshol járok vidéken vagy a világban, elhagyhatatlan lett a piac.
Megfigyelem a visszatérő vásárlókat
A nebulók, a gyerekek, a diákok, a tanulók, a hallgatók hallgatnak, figyelnek, kérdeznek (jó esetben).
Te pedig adsz:
figyelmet – nagy szükségük van rá ,
tudást – ezt fogadod is, hiszen nem vagy mindentudó
Magunkhoz képest viszont igen, mindig az akkori és pillanatnyi tudásnak megfelelően, se többet, se kevesebbet.
Segít a magunkba vetett hit, csak ez egy veszélyes terep, ha nincs mögötte az a tudás, hogy nem vagyunk egyedül.
Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy könnyebb legyen kapcsolatban maradni és elsőként értesülj fontos dolgokról és olvashass különleges történeteket.
Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy könnyebb legyen kapcsolatban maradni és elsőként értesülj fontos dolgokról és olvashass különleges történeteket.