Szív és tér
Vannak helyek, amelyek közel vannak, mégis sok idő eljutni oda.
Az egyik ilyen hely belül van, a szívben. Sokan nem tudnak oda kapcsolódni, pedig érdemes, még ha néha félelmetes is, mert hatalmas erő rejtőzik a mélyén.
Vannak helyek, amelyek közel vannak, mégis sok idő eljutni oda.
Az egyik ilyen hely belül van, a szívben. Sokan nem tudnak oda kapcsolódni, pedig érdemes, még ha néha félelmetes is, mert hatalmas erő rejtőzik a mélyén.
Igazán szerencse egy ilyen anyai bíztatás és csodás találni az életben valamit, ami igazán boldoggá tesz. Utána pedig „csak” az a feladat, hogy rendületlenül csináljuk is. Még akkor is, ha azt sem tudjuk hirtelen, kik vagyunk és merre menjünk.
Ez itt a mi világunk. Magyarország.
Mi vagyunk benne 9,6 millió féle ember, ennyiféle életúttal.
Maradjunk meg egymásnak és egymással békében, szeretetben, hiszen csak mi tudjuk (és persze még a határon kívüli magyar emberek), mit jelent a szó: SZERETET!
Egyszer egy híres kortárs író egy pódium beszélgetésben elmesélte, milyen érzés, amikor az ember otthon ül és nem tud villanyt kapcsolni. Nos, nem csak villanyt, hanem minden mást sem, ami villannyal működik. Nem azért, mert nem lenne rá képes, hanem azért, mert kikapcsolták.
Boldogság alappillérei azok a barátok, akik tükröt tartanak, akikkel önmagad lehetsz, akik elküldenek melegebb éghajlatra, ha hülye vagy, és megtartanak, ha elestél. Segítenek, ha hagyod, ha kéred, és hagyják, hogy felkelj egyedül.
Csodás nőnek lenni,
virágba borulni,
tavasszal a réten
vadvirágot szedni
az egész világot bátran átölelni,
minden baját-búját ölünkbe venni
Kóstolgatta, méregette, kivette, bevette, letette, majd újra bevette. Nem rágta, csak szopogatta, mintha Schweizer Kräuterzucker lenne. A legviccesebb az volt, amikor a Dunába dobott követ kereste, vagy a szegény kacsázó gyerekeket nem hagyta békén a Duna parton,
A Fény a sötétségben rádöbbenthet mindenkit arra, hogy egy ember igenis nagyon sok mindenre képes – ha rendületlenül hisz abban, amit tesz, amire felteszi az életét.