Minden, ami most van. Aminek jelentősége van a pillanat szemszögéből. Amit vennél, amit néznél, amit keresel.
A filmben egy visszahúzódó pincérnőt alakít, aki elhatározza, hogy csupa apró kedvességgel vátozást hoz mások életébe, saját magát kicsit háttérbe szorítva. Elvarázsolt – mondanánk rá, de inkább csodavilág, amiben él, érzékenyen és po ntosan megfigyelve maga körül az embereket.
Ha látod magad a tükörben, amikor táncolsz, talán megszeppensz, ügyetlennek, esetlennek érezheted magad, a következő pillanatban pedig szárnyalsz mégis. A tánc valójában minden mozdulatban ott van. Ahogy egymás elé helyezed a lábad, ahogy rámosolyogsz valakire, ahogy fésülöd a hajad, emeled a poharad.
Egy másik világba csöppen, aki itt vásárol, a csodálatos tejtermékek kánaánjában.
Csendben cseppen a joghurt, folyik a bocitej a gépből, a szájban pedig összefolyik a nyál és az ember alig várja, hogy a sűrű, fehér krémet megkóstolja.
Az épített környezetet sem érzékelem építettnek, sokkal inkább harmonikusnak, megnyugtatónak, békésnek és örök érvényűnek. Mint a zenét magát. Az örökkévalóságnak szól és él az egész ház.
A Fény a sötétségben rádöbbenthet mindenkit arra, hogy egy ember igenis nagyon sok mindenre képes – ha rendületlenül hisz abban, amit tesz, amire felteszi az életét.
Körülöttünk gyerekek szaladgálnak, mezítláb. Ősz van, a lekvárárus hölgy mosolyogva mondja, hogy télen is így vannak itt, futkosnak, játszanak.
Neveletlenek, szabadok, kócosak – cikáznak a fejemben a jelzők. Gyerekek, állapodok meg magammal.
A közmondások is szerepet kapnak a szobrok alkotásánál: az Egyszer volt Budán kutyavásár kiskutyái, egy puli, egy vizsla, egy utcai keverék és egy kosár komondorkölyök a Batthyány utcában csaholnak.
Az utóbbi években viszont felfedeztem a piacok rejtett világát. Elkezdtem őket más szemmel nézni, találkozási pontoknak, először csak Budapesten, de bárhol máshol járok vidéken vagy a világban, elhagyhatatlan lett a piac.
Megfigyelem a visszatérő vásárlókat
Érdemes felfedezni a város rejtett kincseit, kérdéseket feltenni hozzá, érzékelni a lüktetését, a szívverését, hallgatni a morajlását, zúgását. Szerethető és élhető nagyváros, felfedezhető keréken és gyalog. Gyertek velem!
KÖNYVAJÁNLÓ – „Az én Budám” és „Az én Pestem” kötetek mesélnek, olyan valaki tollából, akit méltán nevezett beszélgetőpartnere Zeke Gyula történész a város anyjának. Ráday Mihályhoz hasonlóan ő is értéket ment.
Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy könnyebb legyen kapcsolatban maradni és elsőként értesülj fontos dolgokról és olvashass különleges történeteket.
Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy könnyebb legyen kapcsolatban maradni és elsőként értesülj fontos dolgokról és olvashass különleges történeteket.
