Ez itt a mi világunk. Magyarország.
Mi vagyunk benne 9,6 millió féle ember, ennyiféle életúttal.
Maradjunk meg egymásnak és egymással békében, szeretetben, hiszen csak mi tudjuk (és persze még a határon kívüli magyar emberek), mit jelent a szó: SZERETET!
Az előttem futó képsorok megmutatják, mi a fontos a világon, milyen a szabadság, mennyire rajtunk múlik minden. A viszontagságok elfogadása, befogadása, feldolgozása. Megmutatja, mire képes az ember. Mindenre. Hiszem, hogy ha van miért, akkor mindenre.
Azon a régi úton már csak egy emléktábla jelzi, hogy valaha ott élt és alkotott, barátaival arra járt a parkban, ott koptatta az iskolapadot és a Krisztina körúton ballagott haza egy-egy hakni után, egy újabb dallal a fejében.
Mit látnak onnan fentről az épületek szobrai?
Mit látnak most és mit láttak egykoron?
Ki honol ott fejünk felett, akire ránéznek és csak legyintenek?
Ők a megmondhatói, mit történt az elmúlt évszázadokban,
ki mikor vétkezett, hunyt szemet egy őrület felett.
A közmondások is szerepet kapnak a szobrok alkotásánál: az Egyszer volt Budán kutyavásár kiskutyái, egy puli, egy vizsla, egy utcai keverék és egy kosár komondorkölyök a Batthyány utcában csaholnak.
Az Andrássy úton a lovaskocsik mellett már autók gurultak, alattuk pedig Európa első földalattija.
Cégérek függtek a házak oldalán, még voltak több generáción át örökölt boltok, cégek.
Mert az évszakok varázslatosak, csodaszép a Dunakanyar, a folyó a szigeteivel, vannak hidak, bicikliutak, hetes busz és fonódó villamos, várak, levendula- és pipacsmezők, puli és rackajuh, bobpálya és mezítlábas park, bazalt orgonák és lila orgonák
Érdemes felfedezni a város rejtett kincseit, kérdéseket feltenni hozzá, érzékelni a lüktetését, a szívverését, hallgatni a morajlását, zúgását. Szerethető és élhető nagyváros, felfedezhető keréken és gyalog. Gyertek velem!
Álltunk a tömött négyes-hatoson, leghátul szálltam fel, utánam még futva három srác és egy lány. Az egyik srácon egy WOLT-os hátizsák, a másiknak a kezében egy kockás pléddel letakart dobozszerűség. Hárman beszélgettek, a lány az ablakon bámult kifelé.
