Van az úgy, hogy sok. A történet. A benyomás. Az illat. A látvány. Az érzelem. Amit látunk. És amit nem. Itt minden elfér. Hátha segít, talán ad, netán megnevettet, vagy épp könnyet fakaszt. Sok apró mozaik a kosárból.
Ez itt a mi világunk. Magyarország.
Mi vagyunk benne 9,6 millió féle ember, ennyiféle életúttal.
Maradjunk meg egymásnak és egymással békében, szeretetben, hiszen csak mi tudjuk (és persze még a határon kívüli magyar emberek), mit jelent a szó: SZERETET!
Az előttem futó képsorok megmutatják, mi a fontos a világon, milyen a szabadság, mennyire rajtunk múlik minden. A viszontagságok elfogadása, befogadása, feldolgozása. Megmutatja, mire képes az ember. Mindenre. Hiszem, hogy ha van miért, akkor mindenre.
Egyszer egy híres kortárs író egy pódium beszélgetésben elmesélte, milyen érzés, amikor az ember otthon ül és nem tud villanyt kapcsolni. Nos, nem csak villanyt, hanem minden mást sem, ami villannyal működik. Nem azért, mert nem lenne rá képes, hanem azért, mert kikapcsolták.
Boldogság alappillérei azok a barátok, akik tükröt tartanak, akikkel önmagad lehetsz, akik elküldenek melegebb éghajlatra, ha hülye vagy, és megtartanak, ha elestél. Segítenek, ha hagyod, ha kéred, és hagyják, hogy felkelj egyedül.
Boldogan járják az erdőt, máskor is jönnek, de ez most páratlan,
Mert csodamadarak hallatják hangjukat, s mi itt vagyunk, micsoda kábulat.
Helyettünk intézte valaki ott fenn, hogy világunkra ámulat
Csodás nőnek lenni,
virágba borulni,
tavasszal a réten
vadvirágot szedni
az egész világot bátran átölelni,
minden baját-búját ölünkbe venni
Ma erősen fújt a szél, néha előbukkant a nap, minden zörgött, csapkodott, borzolódtak, majd megnyugodtak az idegek.
Olyan volt, mintha kifújná és átrendezné a gondolatokat ez a szél.
Arra jöttem rá, hogy az utóbbi pár hónapban annyi mindent kaptam, hogy telítődni látszik az úgynevezett szeretettankom.
Azon a régi úton már csak egy emléktábla jelzi, hogy valaha ott élt és alkotott, barátaival arra járt a parkban, ott koptatta az iskolapadot és a Krisztina körúton ballagott haza egy-egy hakni után, egy újabb dallal a fejében.
