Szív és tér
Vannak helyek, amelyek közel vannak, mégis sok idő eljutni oda.
Az egyik ilyen hely belül van, a szívben. Sokan nem tudnak oda kapcsolódni, pedig érdemes, még ha néha félelmetes is, mert hatalmas erő rejtőzik a mélyén.
Van az úgy, hogy sok. A történet. A benyomás. Az illat. A látvány. Az érzelem. Amit látunk. És amit nem. Itt minden elfér. Hátha segít, talán ad, netán megnevettet, vagy épp könnyet fakaszt. Sok apró mozaik a kosárból.
Vannak helyek, amelyek közel vannak, mégis sok idő eljutni oda.
Az egyik ilyen hely belül van, a szívben. Sokan nem tudnak oda kapcsolódni, pedig érdemes, még ha néha félelmetes is, mert hatalmas erő rejtőzik a mélyén.
Igazán szerencse egy ilyen anyai bíztatás és csodás találni az életben valamit, ami igazán boldoggá tesz. Utána pedig „csak” az a feladat, hogy rendületlenül csináljuk is. Még akkor is, ha azt sem tudjuk hirtelen, kik vagyunk és merre menjünk.
„Jókat vitatkozunk a barátnőimmel, de nem veszekszünk, csak diskurálunk, aztán megállapítjuk, te is hülye, én is hülye, maradunk jó barátok.” Néhány megálló és nem csak a villamoson utaztam, hanem az időben is. Összesűrűsödött az idő és lejátszódott előttem sok évtized.
Április vége, május eleje mindig a ballagás és érettségi időszaka. Sok családot érint ez a különleges mérföldkő, amikor a diákok elbúcsúznak az iskolától. Egy védett tértől és élettől, ahonnan kilépnek valahova, ahol már önálló döntések és helytállások is várnak rájuk.
Amikor nehéz tartani az egyensúlyt a hétköznapokban, kétkerékre pattanok és élvezem, ahogy fújja a hajamat a szél. A városban a Duna parton, vagy az országúton, zöld mezők mellett, hidakon át, parkokon keresztül.
A bicikli az úton levés szimbóluma. Lehet vele száguldani, gyorsabban, lassabban menni vagy megállni egy rövid időre.
Ez itt a mi világunk. Magyarország.
Mi vagyunk benne 9,6 millió féle ember, ennyiféle életúttal.
Maradjunk meg egymásnak és egymással békében, szeretetben, hiszen csak mi tudjuk (és persze még a határon kívüli magyar emberek), mit jelent a szó: SZERETET!
Az előttem futó képsorok megmutatják, mi a fontos a világon, milyen a szabadság, mennyire rajtunk múlik minden. A viszontagságok elfogadása, befogadása, feldolgozása. Megmutatja, mire képes az ember. Mindenre. Hiszem, hogy ha van miért, akkor mindenre.
Egyszer egy híres kortárs író egy pódium beszélgetésben elmesélte, milyen érzés, amikor az ember otthon ül és nem tud villanyt kapcsolni. Nos, nem csak villanyt, hanem minden mást sem, ami villannyal működik. Nem azért, mert nem lenne rá képes, hanem azért, mert kikapcsolták.
Boldogság alappillérei azok a barátok, akik tükröt tartanak, akikkel önmagad lehetsz, akik elküldenek melegebb éghajlatra, ha hülye vagy, és megtartanak, ha elestél. Segítenek, ha hagyod, ha kéred, és hagyják, hogy felkelj egyedül.
Boldogan járják az erdőt, máskor is jönnek, de ez most páratlan,
Mert csodamadarak hallatják hangjukat, s mi itt vagyunk, micsoda kábulat.
Helyettünk intézte valaki ott fenn, hogy világunkra ámulat
Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy könnyebb legyen kapcsolatban maradni és elsőként értesülj fontos dolgokról és olvashass különleges történeteket.
Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy könnyebb legyen kapcsolatban maradni és elsőként értesülj fontos dolgokról és olvashass különleges történeteket.