Kerekasztal

Amikor lassan tisztul a kép. Mozaik kép. Biztos ismeritek az érzést, amikor valami van a fejetekben és egyszerűen nem akar kijönni onnan. Szárnyalnak belül a szavak, a képek, a szóképek, az ötletek. Egyik nap ilyen, a következő nap más repkedés, más madarak, ismeretlen pillangók. Sok kicsi mozaik.

Két éve télen is ez történt velem. De akkor volt valaki, akinek el tudtam mesélni és aki meg tudta jeleníteni azt a sok mindent a fejemben. Eredetileg az volt az elképzelésem, hogy rajzban, design elemben teszi, amit majd fel tudok használni egy honlaphoz. Először készítettem nála egy mozaik tálcát. Letisztultnak indult, majd három óra helyett kilencet dolgoztam vele, és természetesen színkavalkád lett belőle. Nem megy nekem ez a letisztult dolog, bonyolítok, sallangozok, ívelek, keverek. A végén mégis valamiféle harmónia lett belőle toszkán tájjal, tengerrel, erdővel, mezővel.

A sok gondolatmegosztás és átvitel végül oda vezetett, hogy Faix Dórát (aki sok iskolának is csoda dolgokat alkot) annyira megihlette a beszélgetés, hogy készített belőle egy csodaszép kerek mozaik asztalt. Utakkal, biciklivel, zenével, családdal, jógával, lélekkel, szellemmel és Budapesttel. Az asztal a maga színességével beépült az életünkbe, részt vett felvételi előkészületben, munkában, nagy baráti beszélgetésekben. A legváratlanabb bútordarab. Mozaikasztal. Maga az ezerszínű csoda.

Sokszor érthetetlennek tűnő kerülőutakon jutunk el oda, ahova elindultunk, vagy éppen máshova jutunk, egy helyre, ami mégis jobb nekünk. Így rendeződnek össze életünk kis darabkái.