Nagy-Kevély, a bölcs hegy

Lehet messze utazni, de nem kötelező. Néha elég csak messze nézni, távolba látni.

Egy hegy lábánál élni kiváltság. Persze minden relatív, kinek mi a hegy és kinek mi a lába.
A Nagy-Kevély egész közel magasodik ahhoz képest, ahol élünk.

Fel kell menni rá. Rendszeresen hív. Sok másik hegy is hív, nekik sem lehet ellenállni.
De ő itt van egész közel és megmutatja hullámzó vonalait, perlekedő és békülő fáit, madarait, kacskaringós útjait, barlangjait. Fent kopár szikla, benne és belőle kapaszkodó kis virág, harsogó lila, sárga, piros.

Épp siklóernyővel ugranak, akiknek nem elég csak a távolba nézni onnan fentről, adrenalinnal gazdagodnának. A Nagy-Kevély mindent tud és mindenkit ismer.
Bölcs, mint az öl, az anyáké, ahova bebújhat a vásott  gyermek

Vajon hozott már meg valaki nagy döntést egy hegy tetején állva?
A madárperspektíva, a távlat, a messze nézés segít.
A hegy segít. A következetességben, a fegyelemben.

Ha fel tudtam menni, akkor dönteni is tudok. Lehet ebben olyan kihívás is, hogy addig megyek fel és le nap-nap után, ameddig meg nem hozom azt a fontos döntést – méghozzá következetesen.

Jó kihívás – egészségtámogató. Egy hosszú belső utazás.
A látvány mindenképpen varázslatos. Befelé és kifelé.