Jóga az életért

Vasárnap lesz a jóga világnapja, ezért szeretném elmesélni az én utamat hozzá.

Első találkozásom a jógával a Völgy utcában történt a Sivananda Jógaközpont oktatójának egy óráján, még 2008 körül. Két órás esti időpont volt, kicsi gyerekektől vettem el az estét, de úgy éreztem, az egyensúly megteremtéséhez szükséges ez a mozgásforma. Szimpatikus volt a jógaiskola története is: a Sivananda Jógaközpontot egy volt Malév pilóta alapította, aki végigjárta New York összes jóga iskoláját és kiválasztotta a neki szimpatikus utat. Egy évre elment Indiába tanulni, hazatérve pedig megalapította a Sivananda Jógaközpontot. Egy tanfolyamon megismerkedett egy belgyógyász doktornővel, akivel együtt folytatták útjukat mind a munkában, mind a privát életben.

Az én első jóga órám azonban nem volt sikeres. Egyáltalán nem tudtam ellazulni, a mantrák inkább nevetésre késztettek, sőt, alig bírtam az egészet komolyan venni, annyira komikusnak, lassúnak, hosszúnak találtam. Két alkalommal még adtam magunknak esélyt, hogy egymásra találjunk, de aztán más mozgásforma után néztem. Két kicsi gyermekkel amúgy sem volt kifejezetten unalmas az élet. Pár évvel később, 2011-ben egy sikeres néptánc fesztivál és esküvőn való helytállás után feküdtem a kanapén a nappaliban. Nem a fáradtságtól, hanem kitüremkedett sérvvel. Szerencsére nem szakadt ki, de csak fekve tudtam létezni. Hosszas lábadozás következett MR-rel, gyógytornával, csontkováccsal, manuálterápiával. Igazán semmi nem segített, mígnem eszembe jutott a jóga és a belgyógyász doktornő. Nagy nehezen elmentem a stúdióba a leletekkel és elvégeztem egy gerincjóga tanfolyamot. A doktornő mindenkinek a leletei alapján állította össze személyre szabva a gyakorlatokat. Ugyanúgy két órás alkalmak, ugyanazok a mantrák, de most gyógyító hatással: testre, lélekre, elmére.

A következő években még viszonylag rendszeresen jártam oda, aztán más tanárokat, irányzatokat is kipróbáltam. Immár nyolc éve a kryjoga.hu lett a kedvencem. Online videókkal, élő bejelentkezéssel és személyes alkalmakkal. Tudom, milyen gyakorlatot végezhetek a kis protrusiommal és milyet nem. Az étkezésem európai maradt, nem lettem vegán, még mindig nem szeretem a curryt, és őszintén igazán nem vágyom Indiába sem. A jóga azonban sokkal több nekem, mint sport.

Mit adott nekem a jóga?

Hajlékonyságot, rugalmasságot.
Stabilitást testben, lélekben.
Büszkeséget magamra.
Testi, lelki egyensúlyt.
Testtudatosságot.
Tudatosságot.
Örömet.
Életet.

És ez a legtöbb, amit adott: a túlélést. Akkor, amikor nagyon nehéz élethelyzetekben az utolsó erőmmel elmentem jógázni vagy ha arra sem volt erőm, akkor bekapcsoltam egy videót, vagy ha még arra sem, akkor emlékezetből letoltam egy hosszú jógagyakorlatsort.

Ebben az évben is voltak pillanatok, amikor több videót végig jógáztam egymás után, mert napok óta csak depressziósan szenvedtem egyik fotelből a másikba ülve és elegem volt magamból.

Bármi legyen is az a mozgásforma, amit választunk, soha ne legyen kifogás a “nincs időm mozogni”.
Igazán őszintén mondom, mert tudom: életmentő!