Szent tér

FILMAJÁNLÓ

„Pillantás” (Blink). Egy csodaszép film hitről, életről, összetartozásról, szeretetről, utazásról a világban és önmagunkban. 

Szíven ütött a filmben egy mondat:
„az iskolában rájöttem, hogy én más vagyok, mint a többiek. Ők látták a csillagokat, de én nem.”

A film a kanadai Pelletier család története, akik négy gyermeket nevelnek, három fiút és két lányt. Nála és két fiútestvérénél pár éves korukban egy ritka szembetegséget diagnosztizáltak, ami hosszabb távon vaksághoz vezet. Eleinte „csak” sötétben nem látnak, később lassan beszűkül a látóterük. A szülők eldöntötték, hogy mielőtt ez megtörténik, annyi vizuális élményt adnak a gyermekeknek, amennyit csak tudnak. Egy évig körbe utazták a világot, a Himalájától, Thaiföldön, Nepálon, Egyiptomon keresztül a dél-amerikai esőerdőkig. Ültek sivatagban, másztak hegy tetejére, fociztak őslakosokkal, bent ragadtak egy felvonóben 9 órán keresztül Ecuadorban, eveztek gyorsfolyású folyón, ültek hőlégballonban és hullámvasúton. 

„Csukott szemmel is érzékeled, milyen nagy a tér?” – kérdezte az édesanya a lányát az egyiptomi sivatagban ülve. Egy megfogható szent tér, egy belső világ – Sanctum. Amikor bárhol a világban együtt vagyunk azokkal, akit és akiket szeretünk, annak gyógyító ereje van. Ha egy érzékszerv – vagy éppen analógiaként egy életterület – gyengébb lesz, egy másik megerősödik és olyan mélységek, olyan részek is megnyilvánulnak, amelyekről nem is tudtunk. Mindig meg lehet teremteni a szent teret, a belső szobát, még ha nem is a saját terünkben vagyunk. Mindig van út, ami hozzá vezet. A belső fényhez.

Kép: Pinterest Amy ZEC & CEC 8/26/24