Fentről néznek…

Őrzik a várost. Csendben, méltóságteljesen pillantanak a mélybe, vagy a messzeségbe.
Mit láthattak az utóbbi évszázadban, mi mindennek voltak tanúi?
A fejünk felett kik ülnek, mondd?
Mit látnak onnan fentről az épületek szobrai?
Mit látnak most és mit láttak egykoron?
Ki honol ott fejünk felett, akire ránéznek és csak legyintenek?
Ők a megmondhatói, mit történt az elmúlt évszázadokban,
ki mikor vétkezett, hunyt szemet egy őrület felett.
Hallgatnám ott fenn, a magasban, ahol a nap van, a csillagok és a hold,
hallgatnám naphosszat elbeszélésüket.
Az angyalok, csak ők vannak magasabban, mint a kis Íródeákangyal a földgömbön vagy a szirén a színpadon.
Budapest színes alakjai, láthatatlan tanúi, beszéljetek,
mondjátok el, mit tegyünk, hogy szépet lássatok és az idők mindig csak szépek legyenek!

Kép: Szuromi Albin