Hullámhossz

az óceán hullámzik közöttünk,

mégis érezzük egymást,

hiszen sok évtized van mögöttünk

Megkerülve a világot

úgyis találunk közös álmot,

még sok év áll előttünk,

nincsenek határok.

A szív összecseng,

néha suttog, néha üvölt a csend

de az öröm, a bánat összeköt,

mindig eloszlik a köd,

s lebegve a hullámok hosszán,

új valóságot teremtünk spontán.

Ez most még csak álom csupán,

ilyenkor mindig itt marad a hiány,

hintázik egy cseresznyefán,

vízbe ugrik, bukdácsol,

majd megnyugszik magától,

biccent, itt vagyok, szokj meg,

minden évben meglátogatlak,

hisz tudod, lehozok neked egy csillagot

ami fényesen ragyog,

segít háborgó lelkednek megnyugodni,

élni, remélni, bánatot örömre cserélni,

s jövőre veled ugyanitt sok mindent megélni.