Interjúk
Csodálatos és izgalmas bepillantani egy-egy élettörténetbe. Értő hallgatással talán a lélek mélyebb rétegeibe is benézhetünk. Mindenképpen igazi szívmelengető érzés, amikor valaki megosztja velem az életútja részleteit. Mindig tanulás és tanulság. Alább néhány beszélgetés olvasható az utóbbi évekből.
A színházcsináló
Szente Vajk az ötleteiből szerencsére kifogyhatatlannak tűnik, így remélhetőleg más nagy történelmi regény, szívünknek kedves hős, író, költő, sportoló is helyet kap majd a musical színpadon.
"Kultúra nélkül egy város csak díszlet lehet"
Interjú Káel Csabával
Legutóbb Sir John Eliot Gardiner, angol karmester fogalmazta meg, amikor lejött a színpadról, hogy mennyivel jobb közönsége van Budapestnek, mint Bécsnek. Ott túl sok a turista, itt pedig érzi, hogy együtt él a közönség a zenével, érti, amit hall.el.
Nem a zene doktora. Vagy mégis?
Hábetler András gyógymódokat talál zenei katartikus élmények átélésére, orvosolja a krónikus zenei tájékozatlansággal
kapcsolatos panaszokat; mesél, énekel, gyógyít a színpadon, hanggal, humorral, lelkesedéssel, ismeretterjesztéssel.
"Megtaláltuk a zenei hangunkat"
Interjú Szekeres Adriennel és László Boldizsárral „A férjemtől tanultam, hogy nem szabad a “hogyan”-nál elakadni, a lényeges kérdés inkább a “mit”. Ezt tanítjuk a gyerekeinknek is. Ha megvan a “mit” és arra koncentrálunk, akkor a hogyan jön magától.”
Bakoss-Kiss és a Kabos-Sikk
„Elfogult vagyok a versekkel és azt gondolom, a költészetnek velünk kell élnie, mert így az agyunkat stimulálva egy picit a slendrián, profán, hétköznapi nyelvezetünket elkezdjük emeltebb szinten használni.” Végül egy róla – neki szóló szösszenet Győrei Zsolt tollából Christián Morgenstern osztrák avantgarde költő nyomán, aki tulajdonképpen az osztrákok Romhányija: „Önben kedves Bakos-Kiss, köztünk szólva Gábor, akad némi Kabos-Sikk s egy picinyke Jávor.”
Sárik Péter - Tündérbogár trió
“Ez egy pozitív interjú, én egy pozitív ember vagyok, pedig tudnék mesélni arról a néhány ezer méter magas hegyről, amit meg kellett másznom, hogy ide eljussak. De ez mindenkinél így van. Ha megengedtem volna magamnak, hogy ennek a terhét ráeresszem az emberekre, akkor most sehol nem lennék. A legnagyobb baj az szerintem, hogy az emberek sokszor elhárítják maguktól a felelősséget.”
“A Peer Gyntben találkoztam az élettel”
Interjú Huszti Péterrel – “Szigorúan a színházban maradt a színház. Igyekeztünk a gyerekeknek egy átlagos, normális családi életet biztosítani ebben a fantasztikus városban. Azt vesszük észre, hogy egyre jobban szeretjük Budapestet, rácsodálkozunk a Duna partra, az épületekre, a látványra. Sok helyen jártam a világon, de ez a város a legszebb.”