KÖNYVAJÁNLÓ – Hogyan szeretsz?

Az utóbbi egy évem egyik legmegrázóbb és legmeghatározóbb élménye ez a könyv.

Lukács Liza érthetően, informatív és megfogható módon foglalja össze az egyszerre nyilvánvalót és megfoghatatlant. Nem tukmál nézeteket, hanem összefoglal, felsorol és választási lehetőségeket ad. Emellett megállapításokat is, amelyek ki tudnak jelölni egy utat, egy aranyfonalat, ami mentén az ember az életében haladni tud.

Számomra meghatározó mondata a könyvnek, hogy onnan tudom, hogy jó úton haladok, hogy nincsenek előttem lábnyomok. Ez egy nehéz út. Sokáig nem akartam elindulni és lépni rajta, pedig Kaffka már elég korán utamba került, hogy stílusos legyek: „Wege entstehen dadurch, dass man sie geht.” (az utak úgy születnek, ha az ember elindul rajtuk). Ha elég bátor hozzá.

Lukács Liza végigvezet minket a kötődési típusokon és azok jellemzőin. Divatos manapság arra hivatkozni, hogy valaki azért nem tud kötődni, mert szegény elkerülő kötődési mintával rendelkezik. Vagy éppen mennyire lehetetlen kombináció a szorongó és az elkerülő kötődő. Jó, ha ismerjük ezeket a típusokat, de nagyon sok minden mástól is függ a kötődésre, kapcsolat alakításra való képesség. Lukács Liza kitér az online ismerkedés rejtelmeire is. Megdöbbentő olvasni olyan esetekről, amikor az ismerkedés online térben történt és a felek hosszú heteken keresztül csak chatelve érintkeznek egymással.

Az egyik befolyásoló tényező a másokhoz való kötődés során egész biztosan az, hogy az élet különböző szakaszaiból hogyan tudunk átlépni a következőbe. Leválás a származási családról, aztán újdonsült anyaként, apaként milyen a kapcsolat a saját szülőkkel. Felnőtt-felnőtt relációban működik-e a szülő gyermek kapcsolat felnőtt korban?
A szülőszerep leválások és újrakötődések sorozata. Egyéb küszöbhelyzetek, mint az esküvő, gyerek születése, válás, betegség, munkanélküliség, költözés további felkészülést és türelmet igényelnek. A könyv remek választ ad arra, amikor valami elmúlik, valamit ott kell hagyni, le kell zárni: a Milyen kár, hogy …. kijelentésre lehetséges válasz a „Tényleg jó volt, megőrizzük magunkban és most új dolgok jönnek.”

„Ha nem tanulunk meg lezárni dolgokat, akkor külső, belső konfliktusok formájában velünk maradnak.” Minden elválásnál, de különösen a válásnál óriási kihívás ez. „Gyengéden tegyük le a másikat” – javasolja Lukács Liza, ami sok esetben, különösen bántalmazó kapcsolatokban igazi kihívások elé állít minden résztvevőt.

Az egyes fordulópontokon át kell néznünk, hogy mivel, kivel van még dolgunk és mit, kit engedjünk el! Van, amikor a közelség és van, amikor a távolság az, ami támogat abban, hogy azzá váljunk, akik vagyunk, akik lehetünk.

Képesség az egyedüllétre

Ha az ember tud önmagával időt tölten, az a szellemi érettség jele. Én is úgy gondolom, hogy ez egy ajándék, hiszen kapcsolatba kerülök saját belső világommal, kontaktust tudok teremteni saját vágyaimmal, szükségleteimmel, érzéseimmel, céljaimmal, terveimmel, gyengeségeimmel, szorongásaimmal. Ugye mennyi mindennel? És persze van, akit ez megijeszt és inkább kifelé helyezi a fókuszt. Szerintem ez is rendben van. Sokan vagyunk sokfélék és sokszor tényleg kihívás egyedül boldogulni. Hosszabb távon azonban érdemes megtapasztalni az előnyeit. 

Lukács Liza úgy érvel, hogy a saját vélemény képviselete és ennek nyomán a döntési képesség alapvetően megköveteli azt, hogy el tudjuk viselni a lelki különállásunkat. Még akkor is, ha ez néha a magány érzésével párosul, teszem hozzá. 

Ahol nincs te, ott nincs én sem

Tartós, egészségkárosító stresszhatásoknak leginkább azok vannak kitéve, akik nélkülözik a megfelelő minőségű kölcsönösen tükröző, együttérzése alapuló emberi kapcsolatokat fogalmaz Lukács Liza. Nagyon fontos a jelenlét, a személyes kontaktus, mert akkor hormonok sokasága önti el a testünket, amelyek motiválnak, gyógyítanak, jókedvűvé tesznek. „Szétfeszít minket a megértés iránti olthatatlan vágy”. Ehhez pedig nagyon hasznos megtanulni kapcsolódni, hiszen beleérző képessége is annak lesz, aki ezt másoktól megtapasztalja. 

A másik nagyon fontos gondolat: nem akkor válunk szerethetővé, ha igazodunk másokhoz!

A könyv második felében Lukács Liza a leválás nehézségeiről és a társas kapcsolatok kihívásairól ír. Megrendítő, különösen ha valaki megtapasztalta a kiközösítést, a társas magányt, a valahova tartozás igényét és kudarcait.

Az egyik legjobb gyógyír itt is előkerül: „az együttesség testi-lelki egészséget támogató élménye különösen intenzív a közös nevetéskor”. Ilyenből hála az égnek nagyon sok adatott meg életem során, remélem, sokaknak. 

A másik stratégia a kötődési sebek gyógyításában a szerzés helyett a kapcsolódás ösztönzése.

Határhúzások, elrendezett viszonyok

Minden bizonnyal. az egyik legizgalmasabb, leggyakrabban említett problémakör a határok meghúzása. Lulács Liza is javasolja, hogy fogadjuk el, hogy nem mindenki áll készen arra, hogy kijelöljük a határainkat, de az optimális távolság megtalálása mégis elengedhetetlen

Záró gondolatok

A Hogyan szeretsz úgy gondolom alapmű. Az egyik legmélyrehatóbb, húsbavágó gondolata, hogy „akkor tekinthetünk magunkban elrendezettnek egy fontos emberi kapcsolatot, ha az abban szerzett sérülések fájdalmát képesek vagyunk érzelmileg közel engedni magunkhoz, elszomorkodtuk a veszteséget és elsirattuk azt az önmagunkat is, aki a sebek nélkül lehettünk volna.” 

Amikor pedig már nem a félelem és a veszteség és a hiány tölti be, megnézzük, mi maradt a szívünkben: szeretet, kötelesség, félelem, közöny. Ezek az érzelmek tudják kijelölni a határvonalakat. 

Mivel a neuroplaszticitás elve alapján az emberi agy egész életünkben képes a tanulásra, a minket érő pozitív társas hatások a leghatékonyabban módosítani tudják a kötődés sebeinek idegrendszeri lenyomatait. Egész életünkben tudunk változni. Igencsak elgondolkodtató, amikor valaki azt állítja magáról, hogy ő már nem változik. A fentiek alapján bármikor tudunk változni, és ezt tényleg „csak” akarni kell. Az öngyógyítás pedig szemkontaktussal, érintéssel, öleléssel és testmozgással, és persze a társas kapcsolatok és a saját magunkkal eltöltött idő optimális egyensúlyával a legbiztosabb út egy boldog élethez.