A folyamról és a vízről

Nemzetközi Duna nap van ma.
Szeretem ezt a gyönyörű folyót a kanyarulataival, hosszú útjával, országokon átívelő hol selymes, hol piszkos, hol áramló, hol csordogáló vizével. Szeretem, ahogy tükröződnek benne a hegyek, a partján elterülő kisebb-nagyobb városok. A budapesti Duna különös öröm. Látványa lenyűgöz. Történelme van, szemtanúja számtalan súlyos eseménynek. Ugyanaz a meder, de nem ugyanaz a víz. Hiszen sok víz lefolyt már a vén Dunán. Rajta ringatózott az Ulmer Schachtel, új hazába szállítva a német telepeseket, svábokat, bajorokat, szászokat. Keringő örvényei mélybe  húztak hidakat, embereket, korokat. A fölötte ívelő Szabadság hídon sorba álltak a világválság károsultjai, akik nem láttak más kiutat. A Duna habjai elnyeltek kétségbeesett embereket, viharban elsüllyedt hajókat. A Duna jegén koronáztak, kocsik hajtottak át, korcsolyázók száguldottak. Volt a Duna romboló ár, egészen a Kolosy téri templomig áradt, elsőáldozásom színhelyéig, a jelet a falon csak sok évvel később vettem észre. Mit tudtam én, mi történt ott száz év előtt. Az áradás veszélyes, romboló, pusztító. Ami utána marad, rom, iszap, törmelék, átitatott emlékek, elveszett álmok. Többnyire azonban szelíd és méltóságteljes a folyó.

Németül die Donau, egy hölgy, elegáns dáma. Passauban egy a háromból, osztozik a látványon Inn-nel, Ilz-cel. Ahogy belefolyik a két folyó, ő hordozza vizüket tovább. Egy darabig elkülönül a Duna kékje, az Inn zöldje és az Ilz sötét, majdnem fekete színe. Bécsben kis darabokra szelt kanálisok sora, a Dunakanyarban játékos csoda, látványa a világ egyik legszebbike. Budapesten királyi, pompás, hömpölygő folyam, Amikor elhagyja a fővárost, megkerüli a Csepel szigetet, a gemenci erdőben álldogál, pihen kicsit, magába fogadja a Tiszát is, mielőtt tovább száguldana és feloldódna a Fekete tenger vizében.

A Duna hűsítő a nagy melegben. Hidegen ölel át gyermeket, felnőttet, mikor a forró homokból habjaiba ugrik. Látványa nyugtat, egészen ellágyul a lélek, ha sokáig hullámaiba réved. A Duna vizet ad. Most alacsony, szuszog a felszín alatt. Áramlik, de esőre vár. A víz kincs. Mennyire tudjuk ezt vajon? Az éltető víz – hatalom. Becsüljük meg nagyon!