Advent első vasárnapja – A hit ünnepe
Hinni érdemes, hinni fontos, a hit erő, a hit szeretet, a hit bizalom. Bizalom abban, hogy mindig van fény. A sötétségben is, ami néha körülvesz, elborít, beburkol minket.
Van az úgy, hogy sok. A történet. A benyomás. Az illat. A látvány. Az érzelem. Amit látunk. És amit nem. Itt minden elfér. Hátha segít, talán ad, netán megnevettet, vagy épp könnyet fakaszt. Sok apró mozaik a kosárból.
Hinni érdemes, hinni fontos, a hit erő, a hit szeretet, a hit bizalom. Bizalom abban, hogy mindig van fény. A sötétségben is, ami néha körülvesz, elborít, beburkol minket.
Vajon (m)ilyen világ felé haladunk? Ülünk a gép előtt és rendelünk? A túlfogyasztás, az online világ, a nagy globális, olcsó rendelőfelületek feltétlen támogatása vajon nem az igazi környezetrombolás?
Ti adjátok az erőt, mi a melegséget,
Aztán ti adjátok a melegséget, mi az erőt,
Ti a biztonságot, mi a biztonságos teret,
Ti a humort, mi a derűt,
Ti a könnyedséget, mi a földelést,
Ti szárnyaltok, mi adjuk a gyökereinkkel a stabilitást,
Máskor ti álltok stabilan, mi madárként repkedünk,
Az élet két végpontja között az idő attól függően telik gyorsan vagy lassan, hogy hány élménnyel, emlékkel, örömteli pillanattal, bánattal, sírással és főleg hálával töltjük meg azt. Hogy mire emlékszünk, kiszámíthatatlan, megfoghatatlan, hacsak nem tanulunk meg tudatosan rögzíteni: illatokat, ízeket, hangokat, hangulatokat.
Szerintem már sok mindent fejben meg tudok szerelni, de mindig minden zörejt meghallok. Ha átlagban egy ember mondjuk életében x-szer megy autószerelőhöz, akkor megkockáztatom, hogy ez nálam x-szer minimum kettő, de inkább három (volt)
Körülöttünk gyerekek szaladgálnak, mezítláb. Ősz van, a lekvárárus hölgy mosolyogva mondja, hogy télen is így vannak itt, futkosnak, játszanak.
Neveletlenek, szabadok, kócosak – cikáznak a fejemben a jelzők. Gyerekek, állapodok meg magammal.
Ez a fekete kő volt ő. Olyan, mint minden nő, mégis egyedi, különleges, más színű és sokszínű. Igazán szívfacsaró, hogy már nem foghatom a hasamat sírva nevetve vagy éppen elgondolkodva egy-egy új filmjének nézése közben.
…máshogy látom a világot, az elsuhanó valóságot,
felgyorsulnak az álmok, magam mögött hagyom a fájdalmat, az átkot,
borzolja hajam a szél, mint az idegeket borzolja a tény, a remény, a végtelen fény
Vajon hozott már meg valaki nagy döntést egy hegy tetején állva?
A madárperspektíva, a távlat, a messze nézés segít.
A hegy segít. A következetességben, a fegyelemben.
Aki ismer tudja, hogy szeretek enni. Van, aki szerint sznob vagyok, szerintem igényes, de ugye minden szentnek maga felé nyúlik a keze. Főleg, ha finom étel van benne. Bárhogy is van, a jó minőségű, ízletes, egészséges étkeket részesítem előnyben. Szeretem azokat az embereket, akik szívvel esznek, élvezik az evést.Elvesztettük kicsit az ételek szeretetét. Úgy érzem,…