Örömünnep

Fellapoztam a Révai lexikont 1914-ből. Kedvem volt utazni az időben. A boldogabb békeidők utolsó pillanatába. Oda, ahol még természetes volt a Húsvét előtti időszak böjti megélése, a hagyományok, az istentiszteletek, a szentmisék közösségformáló ereje.

Így szól a szócikk: „Húsvét a keresztény egyházban Krisztus feltámadásának emlékünnepe. (…) Húsvét mindig azon a vasárnapon tartassék, amely a tavaszi éjnapegyen utáni holdtöltére következik; ha pedig a zsidók páskaünnepe is e napra esnék, akkor a reá következő vasárnapon. Így a Húsvét mindig március 22. és április 25-ike közé esik. (A Húsvét idejének minden évre való kiszámítása annyiban fontos, mert ennek a korábbi vagy későbbi megtartásától függ az egész év mozgó ünnepeinek berendezése). A Húsvét kezdettől fogva a kereszténység legnagyobb ünnepe s a megváltás és a feltámadás tekintetéből a hívekre nézve nagy jelentőséggel bír. Azért a Húsvétot az arra való előkészületül a nagyböjt, vagyis a magábaszállás és a bűnbánat ideje előzi meg. A Húsvét előtti hetet nagyhétnek nevezzük, a megváltás nagy eseményeinek emlékére. Ennek a fő napjai a virágvasárnap, a nagy vagy zöldcsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat. A hajdani keresztények Húsvét napján e szavakkal köszöntötték egymást: Krisztus feltámadt!, amint ez a keleti egyházban most is dívik. A Húsvét napján szokásos bárány, kalács, tojás és másféle eledelek szentelésének jelképi értéke van. A húsvéti bárány Jézust jelképezi, akinek előképe volt ama bárány, amelyet a zsidók Egyiptomból való kiköltözésük alkalmával ettek. A kalács Jézus feltámadása eseményén alapszik, aki feltámadása után tanítványainak megjelent, a kenyeret megáldá s velök evett. A tojás pedig a belőle kikelő madárral a sírjából feltámadó Krisztust jelenti. Ezzel függ össze a hímestojás készítés is (…) A Húsvéti tojás, népiesen írott vagy hímes tojás szimbolikusan jelképe a tavasznak, a természet újraébredésének, s mint ilyen ősidők óta szerepel a tavaszi ünnepeken. Az egyiptomiak, perzsák, kínaiak, az ógermán és szláv népek tojásajándékkal kedveskedtek egymásnak. Ezt a jelépet átvette a keresztény tradíció is, de Krisztus feltámadása szimbolumát látta benne.”

A tojások festése a népi kultúrában azért is terjedt el, mert régebben a böjti időszakban tojást sem ehettek, így be kellett őket festeni, hogy meg lehessen különböztetni a friss tojásokat a főttektől. Így több hétig eltarthatóak maradtak, egészen a negyven napos böjt végéig.

Hagyományos étkek húsvéti asztalokon

A hosszú böjt után, aminek a régi korokban még része volt a tojás és a tejtermékek elhagyása, a feltámadás után megérkezett többek között a megszentelt sonka a húsvéti asztalra.
Német nyelvterületen a sonka előneve is a megszentelésre utal: Weichfleisch, amiből a weich nem puhát jelent, hanem a weihen, azaz szentel szóra vezethető vissza. A télen végrehajtott disznóvágás finom sonkája éppen a húsvéti időszakra lett igazán ínycsiklandozó, ám nemcsak praktikus oldala, de szimbolikus jelentősége is van.
A sonka a bőséget, a gazdagságot és a jólétet jelképezi, amely az újjászületés és megújulás ünnepéhez tökéletesen illeszkedik. Sok európai országban a sonka mellett a húsvéti bárány is az ünnepi asztal része. A bárányé, aki a feltámadt Jézus szimbóluma, a kalács pedig a kenyéré. Német nyelvterületen Osterlamm-ot is sütnek, ami egy bárányformájú finom sütemény.

Olaszországban egy gyönyörű zöld torta is része a húsvéti ünnepkörnek, az úgynevezett Torta di Pasquetta, spenóttal, ricottával, tojással. Kipróbáltam, szép és isteni!

Szintén zöld színű recept az avokádós rozskenyér buggyantott tojással, ami a magyar nevének hallatán méltán tűnhet hibbantnak, de nem az. Finom és mutatós! Szépen illeszkedik a húsvéti és a tavaszi színekhez.

Amikor a harangok Rómában mennek, a francia boltokban megjelennek a csokiharangok, kicsi szárnyakkal. A francia gyermekeknek azt mesélik, hogy a harangok szórják a tojásokat, amikor visszatérnek Rómából. Hasonlóan hihető, mint a húsvéti nyúl.
Utóbbi egyébként valószínűleg véletlenül került a húsvéti ünnepkörbe, erről annyiféle legenda létezik, hogy a cikk kereteit feszegetné, így legyen elég annyi, hogy a nyuszi a termékenység és a tavaszi mező szimbóluma.

A tűz és a víz a húsvéti ünnepkör elengedhetetlen elemei. A Magyar krónika így ír erről:
„A tűzszentelés szertartásában a tűz Krisztus jelképe, az újra lobogó láng a feltámadott reményt szimbolizálja. A tavaszi tűzgyújtás hagyománya az ősi időkbe nyúlik vissza, célja a tél, sötétség, pusztulás démonainak elűzése volt.

A tavalyi szentelt barkán csiholt tűz lángjainál vagy parazsánál gyújtották meg a templom húsvéti gyertyáját. A hívek a nagyszombati szenteltvízből is vittek haza, ennek szintén gyógyító, védőerőt tulajdonítottak. Meghintették vele az udvart, a lakószobát és a gazdasági épületeket, sőt még az ivóvízbe is töltöttek belőle. Hitték, hogy gyógyítja a fejfájást és a különféle betegségeket.

Az ismét megszólaló harangokhoz is kapcsolódtak rítusok: volt, ahol a harangszóra mosakodtak meg a közeli patakban, másutt ekkor tisztogatták a temetőárkot. Megrázták az almafákat, hogy sok gyümölcs legyen rajtuk, és ilyenkor vetették a babot, borsót, hogy majd bőven teremjen. Hitték, hogy az újra megszólaló harangszó, Isten hatalmának, a feltámadt Krisztus dicsőségének hirdetője segít a gonoszok elűzésében, ezért különböző zajkeltő eszközök megszólaltatásával, például kulcscsomó rázásával csatlakoztak hozzá.”

A Nagyhét és a feltámadás hangulatát Márai Sándor és Szabó Magda tollából a legjobb elolvasni:

„Gyerekkoromban a húsvéti ünnepet megelőző napok tragikusan hatottak reám. Egyszerre megváltozott a levegő színe és íze: sápadtsággal, nemes és gyászos virágszaggal, gyertyafénnyel telt meg a levegő. A dominikánusok terén körmenetek vonultak el, zászlókkal, melyre a Gyermeket és a Bárányt hímezték, s a tót asszonyok fájdalmas hangon énekeltek, mintha valamilyen jóvátehetetlen gyász szakadt volna a világra. E napokban féltem és nem mertem az utcára menni. A misztériumok nemcsak a szertartásokban élnek. „Keresztények sírjatok” – énekelték a templomban, s ilyenkor mindig sírnom kellett. Mintha személyes közöm lenne a húsvéthoz, mintha a harangzúgásból, az énekből hozzám is szólana valami végzetes és magánügyszerű. Az emberben van valamilyen isteni anyag, ami nem pusztulhat el, s van benne emberi anyag, mely irtózatosan tud szenvedni. Ezt éreztem. Ezért féltem.” írja Márai.

Szabó Magda sorai pedig az örömről tanúskodnak: „Nagypénteken, a reformátusok hivatalos halottak napján sorra jártuk a temetőket, meglátogattuk az ott pihenő nagyszülőket, aznap teljes böjt volt, s bár az engedélyezett, aszalt szilvából főzött leves a tálalón állt, sose szegte meg senki a megtartóztatás idején, a feltámadás és a beállt ünnep aztán annál diadalmasabb és ragyogóbb volt. Megvallottunk mindent, amivel Istent vagy embertársainkat megharagítottuk, aztán megkaptuk a feloldozást, s az irgalom igéi ragyogásában a húsvét ígéretével a tavaszi napfényben egymásra mosolyogva éltük át az ünnep üzenetét, amely a hitet jelentette: egyszer majd el kell szakadnunk egymástól, nem örök a válás, a feltámadás ténye ránk sugározta a valamikori viszontlátás fényét és az újraegyesülést azokkal, akiket szerettünk.” (Szabó Magda: A nyúl)

A húsvéti tojás a tavasz, az újjászületés szimbóluma.
A feltámadás örömünnep.
Érdemes szívből átélni és erőt meríteni belőle.