Hosszú utazás

Na jó, kezdhetjük a történetemet elölről, onnan, ahonnan emlékszem már rá. Hű, de nagyon kicsi voltam. Azt mesélték, hogy a hátsó ülésen egy dobozban utaztam nagyon messziről életem első házába. Hát ez most nehézkes lenne, tudok a hátsó ülésen ülni, mondjuk nem nagyon engedik. Szóval hazautaztattak jó messziről, Jó volt az udvar, ahol laktam. Volt néhány testvérem, akikkel este mindig együtt aludtunk. Aztán egy nap jöttek négyen. Két gyerek, meg két felnőtt. Jó illatuk volt. A testvéreimmel együtt szaladtunk őket üdvözölni. Lökdöstük egymást, ki ér oda előbb. Persze, nem én értem oda, de amikor odaértem, megéreztem valamit. Az illatuk… ó, ez az, ismerős, egész biztos találkoztunk már. Simogatták a testvéreimet, de a fiú észrevett. Gyere, mondta, és én mentem. Rátettem a fejemet a lábára. Hagyta. A lány leguggolt és elkezdett simogatni. Aztán körém gyűltek és én boldog voltam. Őt választjuk, mondták gyorsan, láttam, ahogy a testvéreim már másfelé futnak. Én tudtam, hogy szükségük van rám. Hű, de jó érzés volt. Így utaztunk jó hosszú ideig. Mondjuk nem emlékszem sok mindenre, mert úgy elfáradtam, hogy végigaludtam az utat. Amikor odaértünk, felvittek a nappaliba. Minden olyan nagy volt, de nagyon jól éreztem magam az első pillanattól fogva.

Nagyon vicces ez a család. Szerintem két nyelven beszélgetnek, hozzám általában magyarul, de én úgyis csak a hanglejtésből értek. Laktunk olyan házban, amiben sok szoba volt, meg rengeteg lépcső, úgyhogy kicsinek teljesen esélytelen volt, hogy egyedül lejussak a kertbe. De volt két terasz, ahonnan tudtam nézegetni. Mondjuk, jól megijedtem, mert majdnem kifértem a korláton. A gazdiék jó illatúak, és állandóan történik velük valami. Amikor jöttem, a legjobban a fiú örült, alig engedte, hogy a lánytestvére is simogasson. Felváltva ültem az ölükben és cukibbnál cukibb arcot vágtam. Egy idő után ebben a kényeztetésben is el lehet ám fáradni, úgyhogy teljesen kimerültem az első pár napban.