Városliget – a Zene háza
Az épített környezetet sem érzékelem építettnek, sokkal inkább harmonikusnak, megnyugtatónak, békésnek és örök érvényűnek. Mint a zenét magát. Az örökkévalóságnak szól és él az egész ház.
Ezerarcú, ezerszínű csoda, egyedülálló fekvése, víz, hegy, sík terület egysége teszi a világ egyik legszebb városává. Róla és hozzá olvashatóak történetek, versek, és találhatók ajánlások rejtett zugaihoz.
Az épített környezetet sem érzékelem építettnek, sokkal inkább harmonikusnak, megnyugtatónak, békésnek és örök érvényűnek. Mint a zenét magát. Az örökkévalóságnak szól és él az egész ház.
Mit látnak onnan fentről az épületek szobrai?
Mit látnak most és mit láttak egykoron?
Ki honol ott fejünk felett, akire ránéznek és csak legyintenek?
Ők a megmondhatói, mit történt az elmúlt évszázadokban,
ki mikor vétkezett, hunyt szemet egy őrület felett.
A közmondások is szerepet kapnak a szobrok alkotásánál: az Egyszer volt Budán kutyavásár kiskutyái, egy puli, egy vizsla, egy utcai keverék és egy kosár komondorkölyök a Batthyány utcában csaholnak.
Az utóbbi években viszont felfedeztem a piacok rejtett világát. Elkezdtem őket más szemmel nézni, találkozási pontoknak, először csak Budapesten, de bárhol máshol járok vidéken vagy a világban, elhagyhatatlan lett a piac.
Megfigyelem a visszatérő vásárlókat
Az Andrássy úton a lovaskocsik mellett már autók gurultak, alattuk pedig Európa első földalattija.
Cégérek függtek a házak oldalán, még voltak több generáción át örökölt boltok, cégek.
Érdemes felfedezni a város rejtett kincseit, kérdéseket feltenni hozzá, érzékelni a lüktetését, a szívverését, hallgatni a morajlását, zúgását. Szerethető és élhető nagyváros, felfedezhető keréken és gyalog. Gyertek velem!
Álltunk a tömött négyes-hatoson, leghátul szálltam fel, utánam még futva három srác és egy lány. Az egyik srácon egy WOLT-os hátizsák, a másiknak a kezében egy kockás pléddel letakart dobozszerűség. Hárman beszélgettek, a lány az ablakon bámult kifelé.
Egy sima egyetemi napnak indult, végig bicikliztem Budapest egyik legszebb részén, a Várbazár előtt, ahol egy kolléganőm csatlakozott hozzám az egyetemig. Gyönyörű volt az ég, megállt lefényképezni a Vár felett pihenő felhőket. Engem is lefotózott, mondván, olyan jól illenek a ruhám színei a Mol Bubihoz meg a Vár látványához.