Blog - Disztópia 2028,5

Disztópia 2028,5

(Rém)álomvilág.
Emberek hosszú sora várakozik több kis ajtó előtt. Nem kenyérre várnak és még csak nem is a heti hús jegyüket szorongatják. Sorra nyílnak az ajtók és mindig egy picit rövidebb lesz a sor. Néha beszélgetnek, néha nyugtalanság lopakodik a sorban álló emberek közé.
„Vajon az enyém közte van?”
A telefonjára néz, itt az üzenet, hiszen jöhetett érte!
„Vajon sikerül hozzájutnom?
Vagy egy másik helyre kell mennem, ami tizenöt méterrel messzebb van? Atyaég, mi lesz, ha kiállok a sorból? Hogyan tudnék én annyit menni? Kit tudok megkérni, ha itt nem sikerül?”
A városban a körúton több sorban várakoznak az emberek.
Á, nem a villamosra. Nem is a buszra, vagy a trolira. Nem, nem.
A csomagküldő automata megint nem azt dobta, amire vártak vagy nincs benne vagy megint nem itt van. Vagy éppen sikerrel jártak és boldogan mennek tovább, majd jönnek hamarosan vissza.
Hiszen az élet körforgása megállíthatatlan.
Színes kis csomagküldő szekrények sorakoznak mindenhol, mindegyik előtt hosszabb-rövidebb sor. Üzletek már rég nincsenek. Kisebb településeken külön sávot alakítottak ki, ahol mekkdrájvszerűen autóval lehet sorban állni az automata előtt.
Az utakon, hidakon egymást érik a kék, piros, sárga, zöld színű kisteherautók. Rendőr irányítja őket az egyes szekrényekhez. Éttermek, kávézók biztosítják, hogy a várakozók ne éhezzenek és szomjazzanak meg, míg a telefonjukra megérkezik a pontosított üzenet: kiveheted a csomagod. Van rá 5 perced.
Vajon mindenki azt kapja, amit rendelt?
A körúton estefelé oszlanak a sorok. Holnap újra kezdődik itt az élet. Éjszaka feltöltik a szekrényeket, amelyeket napközben nem sikerült. Az automaták közelében az ingatlanárak az egekbe szöknek, a nagy lakásokból kapszulahoteleket alakítanak ki….
Vajon (m)ilyen világ felé haladunk? Ülünk a gép előtt és rendelünk? A túlfogyasztás, az online világ, a nagy globális, olcsó rendelőfelületek feltétlen támogatása vajon nem az igazi környezetrombolás?
Tényleg a kapacitásnövelés és még több szekrény a cél?
A „kevesebb több” jeligére a kevesebb rendelés és fogyasztás vajon megléphető?
Költői kérdések!