Történetek az Angol kertből – Egyenruhák árnyékában
A magyar rendőröktől nem félt, de a német, az más, az szigorú, azzal nem lehet beszélgetni, viccelődni meg pláne nem. De most nem is igazán lett volna itt az ideje a csevegésnek. Inkább megdermedt.
A magyar rendőröktől nem félt, de a német, az más, az szigorú, azzal nem lehet beszélgetni, viccelődni meg pláne nem. De most nem is igazán lett volna itt az ideje a csevegésnek. Inkább megdermedt.
…máshogy látom a világot, az elsuhanó valóságot,
felgyorsulnak az álmok, magam mögött hagyom a fájdalmat, az átkot,
borzolja hajam a szél, mint az idegeket borzolja a tény, a remény, a végtelen fény
Magunkhoz képest viszont igen, mindig az akkori és pillanatnyi tudásnak megfelelően, se többet, se kevesebbet.
Segít a magunkba vetett hit, csak ez egy veszélyes terep, ha nincs mögötte az a tudás, hogy nem vagyunk egyedül.
„Az utazás fontos, ez a lebegés, két állapot az otthon és a végtelen, a meghitt és a veszélyes között.” írta Goethe. Az élet veszélyes és sajnos sokszor sokkal hamarabb véget ér, mint gondolnánk. A világ egy igazi csoda, kívül és belül!
Az utazás lelket gyönyörködtető dolog, mi több feladat. Mindegy hova és mindegy mennyi időre, csak kiszabadulni egy kicsit a hétköznapokból, a megszokott térből, a napirendből. Ez már önmagában pihentet.
Áramlás és béke, a végtelen,
habok remegése, az ég kéke,
mélység és kékség,
szépség és lételem.
Békés víztükör és hánykolódó hajó
sodródó lélek és bölcs mindentudó,
Az Andrássy úton a lovaskocsik mellett már autók gurultak, alattuk pedig Európa első földalattija.
Cégérek függtek a házak oldalán, még voltak több generáción át örökölt boltok, cégek.