Mit látnak onnan fentről az épületek szobrai?
Mit látnak most és mit láttak egykoron?
Ki honol ott fejünk felett, akire ránéznek és csak legyintenek?
Ők a megmondhatói, mit történt az elmúlt évszázadokban,
ki mikor vétkezett, hunyt szemet egy őrület felett.
Számtalanszor mentem néhány megállóval tovább a villamoson, mert ott maradtam a könyv lapjain. Pedig kívülről úgy néz ki, mintha az ember nem csinálna semmit. Csak ül. „Csak” bejárja az egész világot, a belsőt és a külsőt egyszerre.
Lehet egy csúnya, rozsdás valami, nagy gyárak szürke, komor falainak alkotóeleme. Kemény, hideg, fémes. Ám van egy másik arca: a kacskaringós, áttetsző, virágos csoda, amivé egy kovács keze alatt válik
