Egy másik világba csöppen, aki itt vásárol, a csodálatos tejtermékek kánaánjában.
Csendben cseppen a joghurt, folyik a bocitej a gépből, a szájban pedig összefolyik a nyál és az ember alig várja, hogy a sűrű, fehér krémet megkóstolja.
Körülöttünk gyerekek szaladgálnak, mezítláb. Ősz van, a lekvárárus hölgy mosolyogva mondja, hogy télen is így vannak itt, futkosnak, játszanak.
Neveletlenek, szabadok, kócosak – cikáznak a fejemben a jelzők. Gyerekek, állapodok meg magammal.
Az utóbbi években viszont felfedeztem a piacok rejtett világát. Elkezdtem őket más szemmel nézni, találkozási pontoknak, először csak Budapesten, de bárhol máshol járok vidéken vagy a világban, elhagyhatatlan lett a piac.
Megfigyelem a visszatérő vásárlókat
