Szelíd végtelen
És aztán már késő, elillan a pillanat,
igazát hiába várod vissza, hisz elszaladt.
S ha engeded akkor, tán bánod,
s mégis az elszalasztott lehetőséget vágyod.
Hogy melyik az igaz,
ha eldöntöd, az lehet vigasz?
-
-
Szentháromság: hit, szorgalom, tehetség
Magunkhoz képest viszont igen, mindig az akkori és pillanatnyi tudásnak megfelelően, se többet, se kevesebbet.
Segít a magunkba vetett hit, csak ez egy veszélyes terep, ha nincs mögötte az a tudás, hogy nem vagyunk egyedül. -
Amikor ott maradsz a könyv lapjain
Számtalanszor mentem néhány megállóval tovább a villamoson, mert ott maradtam a könyv lapjain. Pedig kívülről úgy néz ki, mintha az ember nem csinálna semmit. Csak ül. „Csak” bejárja az egész világot, a belsőt és a külsőt egyszerre.
-
Lebegés az otthon és a végtelen között
„Az utazás fontos, ez a lebegés, két állapot az otthon és a végtelen, a meghitt és a veszélyes között.” írta Goethe. Az élet veszélyes és sajnos sokszor sokkal hamarabb véget ér, mint gondolnánk. A világ egy igazi csoda, kívül és belül!
-
Amikor Belmondo mellett ülünk
Az utazás lelket gyönyörködtető dolog, mi több feladat. Mindegy hova és mindegy mennyi időre, csak kiszabadulni egy kicsit a hétköznapokból, a megszokott térből, a napirendből. Ez már önmagában pihentet.
-
Rózsakertben
Lesz benne egy illatfelhő,
vidám, pajkos kis tekergő,
pirospozsgás kis angyal is,
ő tudja, mi igaz, mi hamis.
Rózsakertem nektek adom,
benne a szépség a hatalom -
Szent tér
FILMAJÁNLÓ – Ha egy érzékszerv gyengébb lesz, egy másik megerősödik és olyan mélységek, olyan részek is megnyilvánulnak, amelyekről nem is tudtunk. Mindig meg lehet teremteni a szent teret a belsőnkben. Mindig van út hozzá.
-
Írország és Rejtő Jenő
Bármikor elővettem ezt a könyvet az évek során, mindig Írországba repített vissza. Az óceánjáróról egyenesen a harsogó zöld ír tájra a virágos ágyneművel. Attól a Gorcsev Ivántól, aki a Makaó nevű kártyajátékon elnyerte a fizikai Nobel díjat, egyenesen az ír tengerpartra.
-
Kettős szivárvány
Egy sima egyetemi napnak indult, végig bicikliztem Budapest egyik legszebb részén, a Várbazár előtt, ahol egy kolléganőm csatlakozott hozzám az egyetemig. Gyönyörű volt az ég, megállt lefényképezni a Vár felett pihenő felhőket. Engem is lefotózott, mondván, olyan jól illenek a ruhám színei a Mol Bubihoz meg a Vár látványához.
