Kilátás az online világból
Ül az ember a gép előtt a saját kis valóságában és egy távoli helyen, másik országban, másik városban vagy csak utcában ül egy vagy több másik ember egy másik gép előtt és mi ketten vagy többen együtt németül tanulunk, németül beszélgetünk, a német nyelvű országok kultúrájával, jellegzetességeivel, lakóival, esetleg politikájával, történelmével ismerkedünk.
A kapcsolatot e-mailben vagy messengeren tartjuk, az óra Teams-en, Skype-on, vagy Zoom-on zajlik, netán messengeren, amikről pár évvel ezelőtt azt sem tudtam, mi fán teremnek.
Egyszerre kinyílt a világ és valahogy be is zárult.
Sok embert bezárt a négy fal közé, aminek sok előnye van:
Ám pont a napokban hangzott el egy tanítványom szájából az elmagányosodás szó.
Ez meg a veszélye.
Ám pont a napokban hangzott el egy tanítványom szájából az elmagányosodás szó.
Ez meg a veszélye.
Az óra ezért néha sokkal személyesebb, mint egy tanteremben, vagy egy céges tárgyalóban.
Mégis idegen ez a világ. Ott van a monitor, a távolság, az internet stabilitása vagy instabilitása közöttünk.
Ekkor azonban történhet valami: üzenet érkezik az egyik csoporttagtól.
Ma sajnos nem tud jelen lenni a német órán, kórházban van, mert megszületett a kislánya.
Apuka lett.
Apuka lett.
Olyan melegség, öröm és hála járja át az embert, hogy valahogy ebbe a tech-messzeségbe bekúszik az élet,
AZ ÉLET.
AZ ÉLET.
Ami fontos, ami él, ami éltet és élni akar.
És ez már egy közös valóság!
Kép: Pinterest https://uk.pinterest.com/pin/45599014971398883/