A kőgyűjtő

Bodzának komoly kőgyűjteménye volt. Hosszú évekig gyűjtögette. Séta közben kinézte, majd hazahozta és hangos koppanással helyezte az előszoba kövezetére. Egy darabig ott halmozta a sarokban, amíg útban nem voltak és ki nem tettem őket egy tálba a kertbe. Nem voltak ezek szép kövek. Volt közöttük Dunából származó kavics, a hegyi sétán összeszedett mészkődarabka, a teve szikla árnyékában talált különlegesen kedves kő. Ezt onnan tudom, hogy egész hazáig cipelte a szájában.

Ez a kőfüggőség úgy alakult ki, hogy eleinte dobáltam neki labdát, amit minden valamirevaló kutya vissza szokott hozni. Amikor már a sokadik labdát kutattam a mezőn a magas fűben, egyszer mérgemben (ezt szégyellem is) belerúgtam egy kőbe az úton. Annak bezzeg utánaszaladt. Állt egy kicsit csukott szájjal, a követ elszántan szorongatva, elvenni nem lehetett tőle. Mindig féltem, hogy lenyeli vagy elrontja vele a fogát, de nem így lett. Amikor egy másikat dobtam neki, kiköpte az eddigit és szaladt a másik után. Volt, amikor komoly dilemmába került, ha két kő került egymás mellé, hogy melyiket vegye a szájába. Kóstolgatta, méregette, kivette, bevette, letette, majd újra bevette. Nem rágta, csak szopogatta, mintha Schweizer Kräuterzucker lenne.

A legviccesebb az volt, amikor a Dunába dobott követ kereste, vagy a szegény kacsázó gyerekeket nem hagyta békén a Duna parton, mert azt hitte, ők is neki dobják a köveket. Csodálatos módon, ha egy kőkupacba dobódott a kő, addig kereste, amíg megtalálta azt az egyet, aminek gazdiszaga volt. Így, ha nem mentem vele nagyon nagy kört, akkor is jól elfáradt a szaladgálásban. Ez azért néha idegesítő volt, mert már a séta elején féloldalasan ment mellettem és nézett, mikor dobjuk már azt a követ.

Ezért rászoktattuk, hogy csak a mezőn és a hazaérkezés előtt az utca végén léphetünk kőakcióba. Ahogy bekanyarodtunk az utcánkba, már toporgott és várta, hogy repüljön az a kő.

Itt hagyta nekünk a köveit emlékbe, furcsa, de jólesik ránézni, mert mosolyra fakaszt. Ebben is egyedi volt, nem sok kőgyűjtő kutyát ismertem meg eddigi életem során.