Piaci kör- és korkép – hangulatok

Ősszel különösen varázslatos a piac. Meleg, narancs-barna színek, a zöld árnyalatai, élénk, harsogó piros, padlizsán lila. Ahogy a ködös-napos reggelen a felhők közül átszűrődve megvilágítja a nap a harmatcseppes zöldségeket, gyümölcsöket, elkápráztató.

Volt egy reggel, amikor nem tudtam aludni. így hajnali negyed hétkor már a piacra értem. Én voltam az egyetlen vásárló. Zajlott a reggeli élet, tolták az árut a standokhoz, kávéztak, beszélgettek. Kicsit zavarban voltam, korán volt még, de azért oda merészkedtem az egyik törzs árusomhoz, aki kedvesen kiszolgált.

Gyerekkoromban nem szerettem a piacot. Szerencsére nem is nagyon kellett járnom, a mindenkori háziasszony dolga volt. Bevásárolni sem igazán szerettem, ez felnőtt koromra is megmaradt. A valamit biztosan elfelejtek típushoz tartozom, aki este tízkor a benzinkúti Sparban veszi meg azt, amit a lista ellenére napközben nem sikerült. Az utóbbi években viszont felfedeztem a piacok rejtett világát. Elkezdtem őket más szemmel nézni, találkozási pontoknak, először csak Budapesten, de bárhol máshol járok vidéken vagy a világban, elhagyhatatlan lett a piac.

Megfigyelem a visszatérő vásárlókat, mindig vannak ismerős arcok még akkor is, ha nem ugyanabban az időben megyek.
Szeretek beszélgetni az árusokkal, és ha úgy alakul, szóba elegyedek a vásárlókkal is.
Szétnézek itt-ott kicsit, illatokat, történeteket, benyomásokat gyűjtök, hiszen így kerek a világ.
Gyertek velem!