Kérni jó

Hogy is van ezzel a segítség kéréssel?

Épp a minap beszélgettem erről egy barátnőmmel. Sokan vagyunk úgy, hogy nem tudunk vagy nem szeretünk segítséget kérni. Kinek, kinek milyen okból: mert megszokta, hogy többnyire egyedül boldogul, és mert inkább ő szeret segíteni. Ezért hálát is adok a Jó Istennek, hogy minden, amiben segítségre szorulnék, nem végleges kiszolgáltatottság. Néha elromlik az autó, betegek vagyunk, és mozdulni sem bírunk, vagy nem tudunk befizetni egy-egy számlát és lekapcsolják az áramot … de ezek az állapotok elmúlnak.

Kérni nem tudunk továbbra sem, miközben persze mindig egy kicsit reménykedünk, hogy valaki magától, meg pont akkor, meg pont azért, mert éppen arra járt…mert észreveszi, rájön, kiolvassa a gondolatainkból. De nem olvassa.  Kevés, nagyon kevés ilyen tapasztalatom volt, ezért inkább tudom, hogy elmúlik, megoldjuk, túléljük, aztán derűsen elmeséljük… És mindig megígérem magamnak, hogy ha kiszagolom, hogy valakinek segítség kell, megkérdezem tőle, hogy miben segíthetek. Hátha ő is olyan hülye, mint sokan, hogy nem szeret segítséget kérni, hát még fogadni.

Merthogy azt is nehéz. Elfogadni a jót! (A rosszat meg pláne, de most a jóra koncentrálunk)

Pedig a gondoskodást elfogadni igazán szívet melengető dolog és feltétlenül tanulandó. A segítségnyújtás is, mert nagyon nehéz a határhúzás, hiszen pont a kiszolgáltatott ember nem tud, nem mer, vagy nem szeret elfogadni, hát még segítséget kérni. Mert kiszolgáltatott.

Ha megígérek valamit, igyekszem tartani, hogy ha egyszer valaki már elszánta magát a kérésre, ne kelljen neki többször mondania. Ha pedig nekem kell kérni, és egyszer kértem, ígéretet kaptam, de nem történt meg, akkor nagyon nehezen tudok még egyszer kérni.

Most viszont kérek! Azt kérem, hogy hozzatok még egy embert! De lehet többet is. Keressetek a környzetetekben barátokat, ismerősöket, ellenségeket (hátha őket is jó útra lehet terelni :)), akik szívesen olvasnak érdekes bejegyzéseket, történeteket, ajánlásokat.

Nagyon örülnék neki, ha feliratkoznának a hírlevelemre. Szeretnék ugyanis a jövőben nyomtatott formában is megjelenni, és erről e-mailben küldeni értesítőt. Addig pedig hasonló leveleket.

Ez egy óriási segítség lenne, minél több feliratkozó! Hű, most kértem, remeg is egy kicsit a kezem, miközben írom, de remélem, lesz eredménye. Aki hoz még egy embert, írjon nekem, hogy ki iratkozott fel az ő jóvoltából és ajándékot kap. Személyre szólót!

Köszönöm! Hálás vagyok nektek, olvasóknak!