Mozaikok az asztalon
Motoszkál a fejemben valami. Lelki szemeim előtt megjelenik. 2024 január van. Tetszenek Faix Dóra mozaik alkotásai, magam is készítettem nála egy mozaik tálcát. Elmentem a három órás workshopra, gondoltam készítek valami szép, letisztult alkotást. Három óra nem volt elég, kilenc lett belőle, és szép lett, de a színek kavalkádja. Nem megy nekem ez a letisztult dolog, bonyolítok, sallangozok, ívelek, keverek. A végén mégis valamiféle harmónia lett belőle toszkán tájjal, tengerrel, erdővel, mezővel. Valaki azt mondta egyszer erre, hogy széttöredezett világomban ott van valahol belül az otthon. Nagyon szép gondolat. Visszatérve 2024-be.
Valami van a fejemben. Elmesélem Dórinak, mert szeretném, ha megrajzolná. Addig beszélgetünk, amíg kedvet kap és ihletet és készít nekem egy mozaik asztalt. Utakkal, biciklivel, zenével, családdal, jógával, lélekkel, szellemmel és Budapesttel. Az asztal a maga színességével beépül az életünkbe, részt vesz felvételi előkészületben, munkában, nagy baráti beszélgetésekben. A legváratlanabb bútordarab: mozaikasztal. Maga az ezerszínű csoda.
És lassan, nagyon lassan tisztul a kép. Biztos sokaknak ismerős az érzés, amikor valami van a fejben és egyszerűen nem akar kijönni onnan. Szárnyalnak belül a szavak, a képek, a szóképek, az ötletek, a következő nap más repkedés, más madarak, ismeretlen pillangók. Sok kicsi mozaik. Két éve télen ez történt velem. De akkor volt valaki, akinek el tudtam mesélni és aki meg tudta jeleníteni azt a sok mindent a fejemben. Eredetileg az volt az elképzelésem, hogy rajzban, design elemben teszi, amit majd honlaphoz tudok felhasználni. A honlapnak azonban még egy kicsit hosszabb útja volt, de ott is megjelenik a mozaik, kicsi apró kövek motívuma.
Sokszor érthetetlennek tűnő kerülőutakon jutunk el oda, ahova elindultunk, vagy éppen máshova jutunk, ahova nem is akartunk menni, mégis jobb nekünk ott. Így rendeződnek össze életünk kis darabkái. Sosem végleges, mindig meglepnek újabb és újabb mintákkal, utakkal, terekkel és érzésekkel. A nagy egész pedig ott van legbelül, igen, éppen a széttöredezett világgal dacolva.