Egy nap, az igazi nőnap

Minden nap átölel az élet. Ma, március 25-én azonban létrejött még valami hozzáadott varázslat. Lehet, hogy máskor nem tűnt volna fel egy hasonló nap üzenete, amikor a mindig rohanunk valahova üzemmódban működünk, sietünk, meg-megélünk pillanatokat és hagyjuk őket elillanni.

Az „átölel az élet” mondatot az Élet.érzés alapítójától vettem kölcsön. Egy riportban hangzott el éppen akkor, amikor kicsit kiszabadulva a digitális rabszolgaság kereteiből elindulok a Hagyományok házába a „Tulipán és zsálya” kiállításra.
Egy szerdai napon. Egy átlagos napon, bár még nem is sejtem, mennyire nem lesz az. Nem történik semmi olyan, ami ne történhetne egy másik napon, mégis van benne valami, amit egészen biztosan nem felejtek el egy ideig.

A rádióban éppen elhangzik, hogy ma van a Magzatgyermekek világnapja. Ez a nap a keresztény Gyümölcsoltó Boldogasszony, Jézus fogantatásának ünnepe is egyben. Nevét éppen azért kapta, mert e nap környékén oltják be a gyümölcsfákat.

Megjelenik bennem valahol egy nagyon régi emlék, egy gondosan, puha nemezbe csomagolt mély fájdalom. Egy meg nem született gyermek elvesztése felett érzett fájdalom. Figyelmesen hallgatom a beszélgetést. Sefcsik M Anna öt gyermekes édesanya, három kisbabát veszített el. A gyermekvállalás körüli traumák, nehéz élethelyzetek, szülés utáni szorongás, depresszió, termékenységi problémák, gyász – ezekben a sokszor emberfeletti küzdelemmel párosuló helyzetekben segít az érintetteknek.
Az egyesület honlapján hálatörténetek: kisbabák, akik megszülettek, szülők, akik együtt élték túl a szülés utáni depressziós időszakot és szülők, akik elvesztettek egy csepp kis életet.

Hogy mi ad erőt Annának a munkához, ahhoz, hogy immár a Szívügy rendelővel is segítse az anyákat, apákat, családokat? Az „Átölel az élet”-szemlélet, válaszolja azonnal, ami mélyen meghat, hiszen ebben a gyönyörű képben minden benne van: a feltétel nélküli szeretet és rendületlen hit, amit egy anya, egy apa érez, vagy bárki, aki szeretetben éli az életét.  (a teljes adás meghallgatható a Rádió Café archívumában)

Frissítő meghittség és hagyomány

Ott az autóban ülve és haladva az eredetileg kitűzött célom felé lassan sok minden lejátszódik a fejemben. Olyan, mintha kis mozaikok, filmkockák gondolkodás és sorrend nélkül suhannának a szemem előtt.

A mai napra az volt az elgondolásom, hogy megajándékozom magam a Tulipán és zsálya kiállítással a Hagyományok házában, este pedig megnézem egy barátnőmmel a Hamnet című filmet.
A Hagyományok háza környezete és maga a ház is csodaszép. A kiállítás támogatja tovább a magammal hordozott érzéseket, amelyek szinte visszaoltalmazzák belém az élet felett érzett néha megrendülő szeretetet. A kiállított tárgyak, népművészeti remekművek pedig mutatják életünk csodáját. A kezdetét és a végét csakúgy, mint a mindennapi szépségeket, kertek adta kincseket. Olvashatunk a középkori kertek növényeiről, a török hódoltság kertekre gyakorolt hatásáról, a reneszánsz kertek és a paraszti udvarok kialakításáról. Láthatunk menyecskeruhát, halotti leplet, asztalterítőt, hozományos ládát. A kiállítás a virágminták megjelenését, formáinak változását vizsgálja a magyar népművészet kincseiben. Két meghatározó tájegységet kiemel: a matyót és a kalocsait. Csodálatos, frissítő meghittség, szépség, maga a lélekmelengető csoda.

Az otthon te magad vagy

Csendesen és ezzel az élménnyel eltelve sétálok el a moziig, ahol végül egy másik filmet választunk. Szeretem a művészmozikat, ezúttal az Art & Cinema nyert. A film címe A tenger útja. Egy házaspárról szól, akik egy igazságtalan ítélet hatására elveszítik mindenüket. Két felnőtt gyermekükkel egy vidéki tanyán élnek állatokkal, kiadó szobákkal, amikor a végrehajtás megtörténik. A házaspár elhatározza, hogy végigsétál a brit partvidéken, az ún. South West Coast Path útvonalon. 1014 km. A férj ízületi betegségben szenved, egyik lábára sántít, a bal keze pedig szinte béna. Így vágnak neki két hátizsákkal és sátorral.

Megrendülök. Az első negyedórában úgy érzem, kiszakítják a szívemet a helyéről. Nem vagyok benne biztos, hogy végig tudom nézni.

Aztán megfordul bennem valami. Rájövök, hogy ez a film ajándék. Az élet ajándéka. A mai nap újabb ajándéka. És ekkor újra átölel az élet. Az előttem futó képsorok megmutatják, mi a fontos a világon, milyen a szabadság, mennyire rajtunk múlik minden. Minden. A viszontagságok elfogadása, befogadása, feldolgozása.

Megmutatja, mire képes az ember. Mindenre. Ha van miért, mindenre.

Ketten vannak egymásnak. Egyedül néha nehezebb, de a remény, hogy majd egyszer ketten leszek, derűvel tölt el. Ezek a gondolatok vándorolnak a fejemben, csakúgy, mint a pár a filmvásznon, szakad az eső, elmossa a sátrat a dagály, az utcán regény felolvasásból kell az ételre valót összekoldulniuk, felújítanak egy fészert konyhasarokkal, nappalival, abban laknak a téli időszakban, a női főszereplő birkák nyírásával keres pénzt, a tenger útját újra járják. Két hátizsák, egy sátor a vadonban. Üveg vizek, barátságos és barátságtalan emberek.

A film végén elhangzik, hogy te vagy az otthonom. A férfi mondja ezt egy kilátóban és elgondolkodva hozzáteszi: most vagyok igazán szabad.

A mai nap gyümölcsoltó nagyboldogasszony ünnepe is, ami a század elején még azt jelentette, hogy ezen a napon ünnepelték Jézus fogantatását ÉS a nőket.

Ez volt az eredeti nőnap. Egyszerre ünnepelték a nőket, az anyákat és a termékenységet.
Nekem ez a nap ünnep: a szerelem, a szeretet és a szabadság ünnepe.
Gyönyörű nőnapi ajándék magamnak és remélem másoknak is!