Ki vezet?

Mi az, amit hosszú évek óta ugyanazzal a lelkesedéssel végzel?
Van ilyen terület, tevékenység az életedben?

Bevallom, eddig azt gondoltam, „csak” két dolgot tudok felsorolni, ami évtizedek óta töretlen lelkesedéssel tölt el: az egyik a gyermekek nevelése, a velük töltött idő, a másik pedig az írás minden formája.
Ma azonban eszembe jutott egy harmadik.

Most, hogy egy újabb jogosítványtulajdonossal bővült a család, elgondolkodtam, hány kilométer van bennem különböző kormányok mögött (és alatt 😊). Arra jutottam, hogy ez valahol 700000 és 1000000 km között van.

Ennek a több százezer kilométernek szinte minden egyes kilométerét élveztem.

Autót vezetni jó! Nagyon jó! Engem kikapcsol, minden helyzetben, állapotban megnyugtat, szabadságot ad és nem utolsósorban eljuttat egyik pontból a másikba. Maga a vezetés élménye a váltóhoz is kapcsolódik, igazán akkor érzem, hogy vezetek, ha váltani is kell.

Szerencsére a navigációval sincs gondom, érthetetlen módon a jó tájékozódáshoz sok kis gént kaptam. Sok minden más helyett. Amit viszont nehezen tudok befogadni: ha beszélget velem az autóm. Ne mondja meg, hogy gyorsan megyek, vagy ne tolassak tovább, sőt, ne dobjon arrébb, ha sávot szeretnék váltani. A gps-szel sem beszélem meg, hogy legyen szíves ne arra vigyen, mert szerintem sokkal jobb a másik útvonal. Aztán van, hogy mégis azon kapom magam, hogy vitatkozom vele. Ő nem egy ember, nem érdemes vele vitatkozni, sőt nevet adni neki sem igazán szerencsés. Ő egy gép. Éppen elég tragikus, hogy beszélgetünk a chatgpt-vel.

Ez az egész onnan jutott eszembe, hogy ma egy filmet néztünk német órán arról a jogi dilemmáról, hogy mi történik, ha egy számítógép kerül bíróság elé. Kinek a felelőssége, ha egy internetre csatlakoztatott hűtő 3000 pizzát rendel. Ki fizeti a számlát? Vagy visszatérve a vezetéshez: a mai technika képes arra, hogy az újabb autómodelleket kívülről lefékezze, ha látja, hogy egy élesebb kanyar közeledik. Ez a he.k.k.erek kánaánja. Ha itt egy baleset történik, vajon ki lesz a felelős? Tehát elképzelem, hogy autózom kellemesen az úton, és egyszer csak valaki más fékez helyettem. Rémálom.

Nem csak a vezetés élménye veszik el, hanem az ember is. Az emberek helyes ítélőképességébe vetett bizalom. Természetesen vannak olyan programok, amik segítenek például akkor, ha valakinek nem a parkolás az erőssége. Ez rendben is van. De azt érzem, hogy – egy képzavarral élve – kicsit átestünk a ló túloldalára.

Autót vezetni jó, ha az ember egy autóban ül és nem egy számítógépben vagy űrhajóban.

Amíg lehet, én így kormányzok tovább, azt hiszem, nekem ez jól megy. Legalábbis addig, amíg még léteznek hagyományos értelemben vett autók.

Kormányzási tanácsért forduljon hozzám bárki bizalommal. Szerintem egész jól tudnék navigálni.